Àlmok és vágyak

4

Amna

Szerencsére most nem álmodtam semmit. Végre meg értette a vágyam, hogy nem tud be teljesedni és semmi értelme már képzelődni. Nem tudom, hogy Sai mit érezhet irántam. Meg amit tegnap este mondott azt se tudtam hova tenni. Az egyetemen nagy híre van neki. Már a gólya táborban meg előzte a híre, mint, hogy személyesen is lássam. a meg állapodásunkat is csak azért kötöttem, hogy végre békén hagyjon és vége legyen ennek, de utólag bele gondolva kevesebb időt kellett volna mondanom, mint 2 hónap. Mondanám azt, hogy mire letelik, az idő én már szerelmes leszek belé, de már most az vagyok. Hiába tagadnám magamnak is, nem tudnék még győzni senkit azzal, hogy én nem vagyok szerelmes belé, mert igen is az vagyok. De Sainak én egy vagyok a sok közül, és ezt pedig el kell fogadnom. Nem lehet az enyém. Én se az övé, mert ez egy álom, amit a vágyaink irányít, ezért a valóságba kell csöppennem ahol el, kell felejteni azt, hogy bármit is érezzek Sai iránt.

A testünket nem tudjuk irányítani, főleg akkor mikor alszunk. Mert mikor felébredtem tudatosult bennem, hogy nem úgy fekszem, ahogy elaludtam. Nem háttal vagyok neki, nem is szemben, hanem rajta. Őt használom párnaként. A keze a derekamhoz van láncolva.
Mintha nem akarna elengedni. Próbálom óvatosan leszedni magamról a kezét, mikor végre sikerül fel emelnem az egyik kezét ő visszarakja ahonnan elemeltem és szorosan magához húz.

- Ne menj el. - nem nyitotta ki a szemét ezért úgy gondoltam, hogy még mindig alszik és csak álmában mondta valakinek.

- Sai engedj el. - erre ki nyitotta a szemét és tudatosult bennem, hogy már ébren volt akkor mikor magához húzott.

- Nem kényelmes rajtam feküdni? - Sosem értettem a fiúknál hogy reggel miért másabb a hangjuk, kicsit mélyebb és rekedtes. Nem panaszkodom, eléggé tetszik ez, de nem szerethetek bele..

- Nem mondtam ilyet. - ráztam meg a fejem.

- Szóval akkor azt mondod, hogy kényelmes rajtam feküdni?

- Ne forgasd ki a szavaimat. - nagy nehezen ki tudtam szabadulni kezei szorításából, és mielőtt visszarántott volna be szaladtam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. A bent tartott levegőt ki fújtam és a mosdókagylóhoz mentem, rá támasztottam a kezeimet és a tükörbe nézetem. A tükörből egy összezavarodott lány nézett vissza rám. Legbelül így is érzem magamat. Eddig se voltam tisztában az érzéseimmel, de most ez a hétvégi színjátszás a családja előtt ahol a szerelmes párt alakítjuk, meg jobban összezavar. Miért pont engem kért fel erre? Miért nem valamelyik szőke cicababát, akit épp kurrogat. Szerintem ő szívesen eljátszaná helyettem. Igaz hogy bevallottam már magnak hogy szerelmes vagyok belé, de akkor is, ez az egész összezavar. Tudom, hogy adtam neki 2 hónapot, hogy addig hajtson értem es utána oda adom magam neki. De lehet rövidítenem, kell az időn, hogy túl legyek rajta és ne törjön nagyon össze a szívem. Így is össze fog sajnos mivel mar bele szerettem, de mielőtt jobban bele szeretnék, véget kell vetnem az egésznek.
A bent tartott levegőt kifújtam és ki nyitottam az ajtót. Sai ugyan úgy feküdt az ágyon annyi kivétellel, hogy mar a telefonját nyomogatta, de ahogy hallotta, hogy ki nyitom az ajtót egyből felkapta a fejét es az aggodalommal teli szemébe néztem.
- Jól vagy?
- Igen, csak gondolkoztam egy kicsit.
- Min gondolkoztál?
- A megállapodásunkon. - értetlenül nézett rám - Nyugi nem hosszabbítani akarok, rajta hanem rövidíteni.
- Meg gondoltad magad?
- Mintha elfogadnál, egy nem lehet választ. Ezért inkább rövidítenem. Így jövő héten már meg kapsz és nem is kell értem hajtanod.
- Ezt most nem értem . Eddig bele se akartál menni most meg túl akarsz lenni rajta?
- Igen. Jobb lesz mind kettőnknek túl lenni az egészen. Te csajozhatsz, úgy ahogy eddig tetted én pedig a tanulásra szentelem minden figyelmemet. - a szemében mintha csalódást és bánatot láttam beszédre nyitottata a száját, de mielőtt még szólalhatott volna apja szólt fel, hogy reggeli így nem tudott mit mondani. Mivel a pólója a térdemig ért így nem vettem fel semmi mást a bokszere. Sao követett a lépcsőn lefele, majd az étkezőbe befordulva palacsinta illat szokott az orromba amit furcsáltam. Sai látta az értetlen tekintetemet ezért rögtön meg is magyarázta az egészet.
- Mikor haza jövök amerikai kaják szoktak lenni, amit apa és a húgom imád. - némán bólintottam majd leültünk egymás mellé. Persze a család előtt még el játszuk hogy együtt vagyunk, de miután visszarepültünk majd még mondja nekik, hogy szakítottunk és nem kell többet látniuk, aminek gondolom az anyja örülni fog.
- A húgom merre kószál?
- El is felejtettem mondani nem lesz, itthon hétvégen mivel a kis barátaival van, így sajnos nem tudtok vele találkozni. - magyarázta el a nagyija. - Na de egyetek, mert ki hűl és hidegen nem jó.

Nem is kellett több már habzsoltuk az ételt.
Amit tudtunk azt meg ettük és téli hassal mentünk vissza a szobába.
Ki kerestem a mai szettemet majd be is zárkóztam a fürdőbe.

______

- Úgy tudtam, hogy bele fogsz szeretni. - visítozott a barátnőm örömében. Mindent elmeséltem neki a hétvégéről. Meg azt is, ami a fejemben zajlott le. - De várjunk csak meg. Szerelmes vagy belé igaz?

- Igen.

- Akkor miért nem mondod meg neki?

- Ha ez ilyen egyszerű lenne. Ő csak meg akar fektetni semmi több. Így állapodtunk meg az elején, hogy végre leszálljon rólam. Csak az elején még nem gondoltam bele, hogy idáig fog fajulni az egész. Én ezt nem akartam. Ha már a szüleim rá kényszerítettek erre az egyetemre, akkor normálisan akarom végig csinálni, vagyis tanulni fogok és edzeni, hogy legyen egy kis pihenésem a sok tanulás mellett.

- Ez természetes. De ne állj ellent a vágyaidnak! Ha őt akarod, akkor legyen a tiéd! Ha meg nem viszonozza az érzéseidet, akkor meg bassza meg. Nem ér annyit akkor ez a srác. De van egy tuti tippem, hogy érez, irántad valamit csak még magának se akarja be vallani.

- Most utalni akarsz valamire?

- Nem csak mondtam. Sai hol van?

- Nem tudom. Miután elmentünk a szüleitől egy szót se szóltunk egymáshoz. - Amraa nem tudott már megszólalni, mert kopogtak és persze ez nekem a végszóm.

- Kip-kop ki van itt. - nyitott be Lucas és én már fel is álltam és ki mentem a szobába, ami már a második szobám, és milyen jó, hogy a ruhatáram fele már fent van így az ilyen váratlan pillanatokkor nem kell össze szednem semmit. Már az ajtó közelében voltam mikor hangokat hallottam kiszűrődni az ajtón keresztül. Már a kilincsen volt a kezem mikor feleszméltem milyen hangok is ezek. Könnyeim útnak indultak és meg sem akartam állni. Csak folytak és folytak. Én pedig lerogytam a földre és ott sírtam tovább. Próbáltam előhalászni a telefonomat a zsebemből, de annyira remegett a kezem, hogy majdnem ki ejtettem a kezemből. Nagy nehezen rá nyomtam a hívásgombra és egyből ki is csengett.

- Haló! Amna? Itt vagy?- Kérdezte az ismerős hang akit már ezer éve ismertem. Calvin hangja volt. Igaz, hogy Sai haveri társaságához ő is oda tartozik, de most rá volt szükségem, aki itt is lakik a koliban és ezen a folyosón is van. - Amna mi történt?

- Gyere ki a folyosóra....kérlek. - ennyit tudtam ki nyögni nagy nehezen. Mintha egy gombóc nőtt volna a torkomba, ami nem akart onnan sehova sem menni. Én még szerelmet akartam neki vallani. erre tessék, nem kellek neki. Miért is kellenék neki. Pont én. Hallottam, hogy a közelben ki nyílik egy ajtó majd a személy először meg torpan, majd elkezd felém futni.

- Jaj, istenem. Amna. miért sírsz?

- Talán nem hallod?- kérdeztem meg tőle majd láttam az arcán, hogy eljutott a tudatáig mi folyik oda bent. Calvin már tudta, hogy nem közömbös nekem Sai. Még akkor is tudta mikor még magamnak se tudtam bevallani mit is érzek valójában. Igaz, hogy az utóbbi időben nem tudtunk találkozni meg beszélni, de mindig számíthatunk, egymásra bármi is történik.

- Baszodjon meg!- szitkozódott majd felállt és engem is magával húzott. - Menj be a szobámba, mindjárt megyek én is. - csak bólogatni tudtam és elindultam a szobája irányába. Hallottam, hogy beront a szobába és kiabálnak majd mikor már benyitottam az 56-os szobába Sai utánam szólt és felém közeledett. Nem bírtam vele szembenézni ezért gyorsan bementem a szobába és magamra zártam az ajtót.

Ez történt 6 évvel ezelött......