Az Ùjonc tetovàlò làny [Jk Ff.]

5. Rèsz

- Szevasz babòca-paskolja meg fejem

- Nem vagyok babòca, ha mèg egyszer megpaskolod a fejem, èn màst fogok megpaskolni, de az fàjni fog-mentem el mellette fujtatva

- Rossz napja van... hallod mèg mensizel?-kiàlt utànam mire felè fordulok. Oda megyek hozzà

- Viszont làtàs vagy sem-kerültem ki s elindultam gyalog haza

- Hana. Ne hülyèskedj. Csak viccelődtem

- Ha làtod, hogy ideges vagyok, akkor csak fogd be vagy ne szòlj hozzàm-mondtam hàtra se nèzve

Nem kaptam vàlaszt. Nekem aztàn mindegy. Felèrve a kisebb dombra messziről làttam egy ismerős kocsit mire megtorpantam

- Na nem... ez nem lehet...-vissza nèztem Sehun-ra, aki mèg mindig engem nèzett majd eltàtogta, hogy "na mostmàr èrted?"

Nagy sòhaj utàn felhùztam a kapisonom ès... tovàbb mentem. Nem fèlek tőlük. Ha vissza visznek, akàrmi legyen, ùjra elfogok szökni. Elmentem tehàt a szüleim mellett ugyanabban a tempòban, amilyenbe eddig mentem. Ràm se hederìtettek. Hàla èg

Hamar hazaèrtem. Tùl gyerekes voltam, igaz? Ezen gondolkoztam a tükröm előtt àllva. Elszùrok mindent. Legalàbb èrtem mièrt nem maradtak mellettem az emberek soha. Lecsapattam magam s kidőltem az àgyon

Màsnap reggel semmi erőm nem volt ùgy, hogy a főnöknek ìrtam, hogy semmikèpp nem tudok bemenni dolgozni mert szarul vagyok. Vissza aludtam. Egèszen dèlutàn kettőig. Konkrèt mèg arra se keltem fel, hogy 17-szer hìvott Sehun... aztàn most is dörömbölnek...

Kimàsztam az àgyból, felvettem egy köntöst s az ajtòhoz mentem. Làttam közbe az ablakbòl, hogy Sehun az. Kinyitottam

- Vègre Hana. Tudod mennyire aggódtam?

- Neked is szia. A màsik meg, hogy aludtam s aludni is akarok mert szarul vagyok-s ràzàrtam az ajtòt. Lassan làttam, hogy elment. Szobàmban csak vissza lefeküdtem aludni

Az egèsz napot àtaludtam. Màr csak arra keltem fel, hogy èhes vagyok. Semmi kaja nincs itthon. Hurrà...

Àtöltöztem s elmentem bevàsàrolni. Nem vettem sok mindent. 2 napit szoktam mindig. Hazaèrve gyors megcsinàltam magamnak s megettem. Csengettek ùjra

- Jòl vagy?-kèrdi Sehun mikor kinyitom az ajtòt. Csak sìrva megölelem

- Nem tudom-bőgtem mint egy 5 èves

- Shh-simogatta a hàtam-tùl sok minden gyűlt össze benned. Azt se tudod mièrt sìrsz csak sìrsz. Nem igaz?

- De..-szipogtam

- Semmi baj nincsen. Csak nyugodtan sìrd ki magad-lassan belèpkedtünk s bezàrta az ajtòt

Fèl òra mùlva fèlig megnyugodtam. Màr csak szipogtam pàrat

- Ne haragudj, hogy bunkò voltam veled ma is ès tegnap is-mondtam a földet pàsztàzva

- Nem haragszok. Nekem is vannak ilyen napjaim. Megèrtelek-simogassa meg fejem tetejèt-amùgy... kèpzeld. Jihun ma visszatèrt ùgy, hogy àtvette Jk-t. Mondta, hogy üzenjek neked

- Uhm... rendben-mondtam hallkan

- Hiànyzik mi?-lökött meg enyhèn

- Naa. Hagyjàl màr

- Naa. Csak valld be, hogy tetszik ès kèsz

- Sehun.. Army vagyok-nèzek rà

- Jò igaz. Hülye vagyok nah-erre mindketten felnevettük