Good, Good Girl

22. Terhes...?!

-Válaszolj a kibaszott telefonra Ransom!-kiabálta ahogy újra csak az üzenetrögzítőt érte el. Lassan 30 perc telt el amióta megkapta az üzenetet Ransomtól. Bízik benne. Tényleg bízik. De ez attól nem mentesítette attól hogy kiakadjon. Az újabb hívás, újra csak a rögzítőre irányította.-A kurva életbe!-kiabált. Dodger rémülten kapta fel a fejét ahogy azonnal az ajtóhoz rohant.-Jajj drágám, ne haragudj! Megijesztettelek? Gyere, kiviszlek!-indultak az udvar felé mikor még mindig a telefonon próbálta őt elérni.-Ransom, hívj vissza a kurva életbe!-hagyott most már egy üzenetet neki. Dodger eközbe boldogan elvégezte a dolgát az udvarba.-Gyerünk Ransom, hívj vissza...! Kérlek...!-könyörögte ahogy remegett a kezében a telefon.-Kérlek mond hogy nem igaz, kérlek...!-Hirtelen Dodger ugatni kezdett. Myra odakapva a fejét figyelte őt, ahogy elkezdett a farka járni.-Mi az kicsikém?-sétált hozzá. Dodger farka pedig egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott, majd a kerítésnél kezdett ugrálni.-Dodger mit...látsz...?-lefagyott.
-Oké, oké! Te is hiányoztál! Igen, hiányoztál! Nyugodj egy picit le!-Ransom volt az. Lehajolt ahogy egyenest Dodgert kézbe vette és az arcát érték az apró kutyus puszik.
-Ransom...!-Myra teljesen sokkba volt.
-Szia édes!-mosolygott rá.
-Te mit csinálsz itt?
-Itt lakok!-válaszolt nevetve.
-De te ott voltál...üzenetet kaptam...én...!-nem találta a szavakat.
-Tudom!-bólintott.-Gyere, menjünk be!-sétált el mellette ahogy egyenest a házba vették az irányt.-Remélem nem a segged nyalogattad mielőtt engem pusziltál!-rakta le Dodgert a földre. Majd az ágy szélére ült.-Gyere ide, édes...!-nyújtotta ki a kezét Myra irányába.
-A telefonod...!-suttogta ahogy a kezét a kezébe helyezte. Ransom a lábaihoz húzta amíg közöttük nem állt. Gyengéden simogatta a lába vonalát fel-le.
-Mit mondott?-Myra elővette a telefonját és megmutatta neki.-A kurvája!
-Miért volt ott?
-Azt mondta miattam van ott!-válaszolt őszintén.-Nem én hívtam oda, esküszöm!
-Honnan tudta hogy ott vagy?
-Mert egy kibaszott pszichopata! Minden évben elmegyünk a srácokkal erre a kis kiruccanásra! Nem kételkedem hogy követett!-az arcát a hasához helyezte.-Nem tudom ezt tovább csinálni?-Myra a kezét a hajába túrta.
-Miért van nála a telefonod?
-Mert mindenem ott hagytam! Nem vittem magammal a telefonom mert tudtam hogy akkor egész éjjel csak neked írogattam volna...! De amint megláttam eljöttem, egyebesen a reptérre mentem!-Myrára nézett.-Vissza kellett jönnöm hozzád!-Myra azonnal Ransom ölébe ült ahogy szorosan hozzá bújt.
-Hiszek neked...!-kezdte.-De ahogy megláttam az ütenetet és hívni próbáltalak én...nem értelek el és...!
-Sajnálom!-súgta neki.
-De itt vagy, itthon vagy!-Ransom bólintott.-De ennek véget kell vetni! Nem térhet mindig vissza az életedbe csak úgy!
-Nem tudom mit tehetnék, távolságtartási végzése van mégis nem érdekli!
-De van bizonyítékod hogy megszegi! Az orvosi rendelő, a mai este! Biztos vagyok benne hogy van valamilyen kamerafelvétel ami tudja bizonyítani ezt és lecsukják!
-Igazad van, holnap felhívom a bárt! De a telefonodra szükségem lesz!-nevetett.-Majd holnap szerzek új telefont és kártyát is!
-Oké!
-Jók vagyunk?
-Persze!-Myra telefonja zúgott. Még egy újabb üzenet.
-Megint ő?-kérdezte. Myra bólintott.-Mit írt?
-Biztos tudni szeretnéd?
-Igen!-Myra hangosan felolvasta az ünetet.-Ransom épp belémélvezett...biztos hogy terhes leszek tőle!-Ransom szemeit kereste.-Ez valami tehetség! Képes vagy erre innen?
-Kibaszott pszichopata!-vette ki a telefont a kezéből ahogy azonnal tárcsázni kezdte a számot és kihangosította.
-Oh, szia! Bármi is a neved sajnálom de most nem alkalmas! Szeretném Ransomot adni de teljesen kidőlt mint mondtam annyira élvezte az együttlétet és ahogy belémélvezett....!-nevetett.
-Tisztába vagyok vele hogy egy király vagyok az ágyban de biztos hogy nem veled és nem egy másik városból!
-Mi? Te...!-kereste a szavakat.
-Azt gondoltad ott maradok egy városban veled? Egyenest a repülőtérre mentem hogy haza jöjjek ahhoz a nőhöz akit szeretek! Egy pszichopata vagy és neked véged!
-Ransom, édes! Gyere és beszéljünk!
-Nem! Ennek itt vége! A legjobb ügyvédet fogom felfogadni aki teljesen tönkretesz téged!
-Ransom...!
-Oh és az egyetlen nő aki valaha terhes lesz tőlem az Myra! És tudod mit? Már most helyben el is kezdem! Találkozunk a bíróságon!-tette le a telefont amit aztán az ágyra dobott.

Másnap délután
-Ez minden amire szükségem van Mr. Drysdale! Köszönöm!-mondta a rendőr.-Ha bármire szükségem lenne még azonnal kapcsolatba lépek önnel!
-Köszönöm!-állt fel.-Akkor így már biztosan eljárás indul ellene igaz? Vagyis úgy értem akkor cselekedni is fognak igaz?
-Természetesen! Bárkiről is legyen szó de ez ugyanúgy bűnügynek számít!
-Csak az érdekel minél előbb vége legyen!
-Így lesz!-mondta a rendőr. Ransom elhagyta a rendőrséget, kint pedig Myra várta Dodgerrel.
-Gyere ide, kishaver!-mondta Dodgernek ahogy azonnal megsimogatta.
-Hogy ment?-kérdezte.
-Most komolyan veszik! Ha minden jól alakul napokon belül lecsukják!
-Köszönöm, Istenem!-fújta ki a levegőt.-Akkor csak várnunk kell?
-Igen, végülis most csak ennyit tehetünk!-Myra rámosolygott.-Éhes vagyok, ebédelünk valahol?
-Persze, de mi lesz Dodgerrel?-kérdezte ahogy már Dodger Ransom karjaiba volt és azon volt minél előbb megnyalogathassa a férfit.
-Veszünk valamit és elmegyünk a parkba! Akkor Dodger is tud futkározni ahogy jól lefárasztja magát, így este anyu és apu végre élvezhetik egymás társaságát ahogy hazaérnek!-Myra nevetett majd eszébe jutott az amit tegnap mondott Ransom Kimberlynek.
Az egyetlen nő aki gerhes lesz tőle az Myra! És tudod mit? Most azonnal elkezdem!
Tényleg komolyan gondolta? Vagy csak ezzel akarta Kimberlyt feldühíteni? Félt megkérdezni. Talán attól félt a legjobban hogy ezt teljesen komolyan gondolta. Szereti Ransomot, nagyon. Tudja hogy ő az igazi számára. De alig ismerik még egymást és annyi mindent nem tudnak még egymásról.-Jól vagy édes?-kérdezte Ransom.
-Hm? Igen! Persze! Bocsánat! Menjünk!-hadarta el gyorsan.-Azt hiszem most egy hamburger jól esne!
-Hamburger, mi?-fogta meg a kezét.

Másfél órával később már Dodgert nézték aki boldogan futkározott a parkban. Myra Ransom lábai között ült ahogy élvezték egymás társaságát.
-Ez az kis haver, fáraszd csak le jól magad!-nevetett Ransom.
-Tudod mi lesz? 30 percig alszik majd újra teli energiával veti be magát a játékba!
-Hm, elérem hogy legalább háromszor elélvezz 30 perc alatt! Ezzel teljesen megtudok elégedni!
-Háromszor mi? Mitől vagy ennyire magabiztos?-Ransom nézte őt majd egy sunyi mosoly ült az arcára.
-Azt hiszed képtelen vagyok rá?-kezdett játszani vele.-Egyetlen egy ujjam kell felcsúsztatnom és te azonnal köré élvezel!-mondta ahogy a keze azonnal a combja belső felére tévedt.-És ha a farkamról van szó? Akkor egymás után élvezel el többször is!
-És ha azt mondom a farkad most máshova rakd?-suttogta neki.-Akarod?-harapott az alsó ajkába.
-Hátulról?
-Ühüm!
-Járt már ott bárki is?
-Nem!-kuncogott Myra.
-Akkor mindenképp körül kell ott néznem! De ma...-az ujjai a combjai közé érkeztek ahogy ruhán keresztül simogatta.-...ma ide akarok élvezni...többszörösen!
-Én is szeretném!-Ransom hirtelen felállt.
-És ki tudja?-kezdte a füvet lesöpörni magáról.-Lehet anyám is megkapja azt amiről álmodik!-Myra felnézett rá.
-Mi az?-Ransom elmosolyodott majs lehajolt.
-Unokák!-csókolta meg majd Dodgerhez futott...miközben Myra kikerekedett szemekkel figyelte őt.