I'LL FOLLOW YOU MINHO | MINSUNG

🍁🍂1. fejezet🍂🍁

Han Jisung

Egy csodálatos reggelnek indult, ahogyan a többi is. Nem is tudom, hogyan fordulhatott kudarcba az egész. Talán az égiek túl boldognak véltek minket. Fogalmam sincs.

Minden reggel ugyan úgy ébredtünk. Én a szokásos pólókban, amik a Minhóéi voltak, ő pedig egy melegítőben.

Minden este elmesültük egymásnak a napunkat. Minden egyes nap elpanaszolta, hogy milyen fárasztó a tánc, és hogy milyen gorombák egyes énekesek, akiknek a háttértáncosai.

Ezen kívül, kivétel nélkül türelmesen végighallgatta, hogy hogyan telt a napom az óvodában a kisgyerekek közt. Majdnem minden napom egyforma volt, de ő mégis minden egyes alkalommal a legnagyobb türelemmel végighallgatta.

Szokásunkhoz híven együtt lefürödtünk, lemostuk egymásról az aznap mocskát. Enni adtunk a három kiscicánknak, akik boldogan dorombolva simultak elsődleges gazdájuk lábához.

Mindig lehajolt hozzájuk, és megsimogatta őket, bármennyire is fáradt, vagy frusztrált volt. Sosem hanyagolt el egyikünket sem. Mindig figyelt ránk.

A reggel hamar eljött. Egy puszit nyomtam puha arcára, hátha ettől jobb napja lesz majd. Mosolyogva nyitotta ki azokat a gyönyörű szemeit, s hatalas karjait körém fonta jó szorosan. Sehol sem éreztem magam olyan biztonságban mint azok a karok között.

Felkapkodtuk magunkra az aznapi outfittünket. Végigmértük egymást, és elismeren bólogattunk, jelezve a másik felé, hogy ismét egy ütős szettet sikerült kiválasztania.

Elém lépdelt, és gyengéden magához szorított, mintha tudta volna, hogy az az utolsó alkalom. Én is karjaimba zártam izmos testét. Annyira jó érzés volt.

Lelépdelünk a lépcsőn a konyhába. Főztem neki a kedvenc citromos teájából, amit ketten meg is ittunk. Készítettem neki szedvicseket, nehogy éhen maradjon ha netán nem kap majd a munkahelyén ételt.

Ezek után felvette magára a kabátot, hiszen októben elején már kezd hűvös lenni, az én szerelmem pedig rendkívül fázós volt életében.

Egy csókot nyomott ajkaimra. Majd még egyet, végül egy hosszabb csókba hívott. Felemelő érzés volt vele újból csókolózni, nem mintha rég tettük volna.

Elbúcsúztunk. Integetve ült be a fekete autóba. Én szintén integetve búcsúztattam.

Csak ekkor még nem tudtam, hogy örökre...

Nem sejthettem, hogy a halálba küldöm az én egyetlen Minhómat...

Ne ijedjetek meg, jó?
2022.10.03.