A Szerető || Timothée Chalamet

- 3. rész - A kép

Író: Bocsánat,hogy ilyen rövidek a részek,de ez egy régi könyv, és csak javítgatok rajta.

  ˓𓄹 ࣪˖ ˖ ࣪ ִֶָ ⸰ 𖥔 ͙ࣳ ⸰ֺ⭑

ִֶָ . ָ࣪ ˑ ֗ ִ ˑ ִ ֗

𓏲 ๋࣭ ࣪ ˖ ⋆ ࣪. ˖ ࣪⭑ ˖ ࣪ ٬ ุ๋ ⸱
                 

Aisha szemszöge:

A képet nézegetve jöttem rá mennyire elszaladt az idő. Jól bele merültem a bámulásba. Timothéet nem is bámulni lehet, csodálni. Majd észre venni milyen tökéletes. Ezeken gondolkodtam mikor a húgom, egyszer csak kiabált lentről. - Vacsora gyerekek! - Mondta a legfiatalabb. De elég éhes voltam,ma alig ettem szóval le siettem. Már mindenki az asztalnál ült. Így hat én is követtem őket.
- Milyen napotok volt? - kérdezte a bátyánk. - Hát elment, plázázni is jó
lenne már. - szólalt meg Ella.
- Hmm szerintem is! - értettem vele egyett, aztán csak folytattuk az étkezést.          

Timothée szemszöge:

A nappaliban ülök, már egyedül, mégis le izzadtan,picit fáradtan és halkan zihálva. Camilla megtette a dolgát,mint mindig. Remélem a szomszéd lány azért nem kapta fel annyira a vizet, mármint kedvesnek tűnt. És megértőnek,de persze észre vettem,hogy izgult. Mostanra már csak a tévét szeretném nézni, talán egy foci meccset vagy akár egy filmet, bármelyiket.Így be is kapcsoltam a tévét, megvizsgáltam pár csatornát,mit is nézhetnék de mikor nem találtam semmit inkább csak folytattam a pihenést. Nézegettem a nappalit csöndben. Éppen rá pillantottam volna a kedvenc képemre, rólam és a nővéremről,ekkor vettem észre,hogy az hiányzik.

Várjunk, hiányzik egy kis keretes kép a nappaliból? Elvitte volna a szomszéd lány? Minek? Fontos az a kép.
Mégha bárhol is megtalálom az interneten, ezt a mamám készítette saját maga. Szükségem van arra a képre. Át megyek, és megkérdezem, hátha nála van.

Aisha szemszöge:

Már éppen a húgommal mosogattam,a bátyánk már a szobájában videojátékokat játszott. Ekkor hallottam meg a csengőt. Az ajtóhoz siettem,s ki is nyitottam.
Azt hittem kiesnek a szemeim,mikor megláttam a szomszéd fiút, Timothéet az ajtóban állni. Azt hiszem megnémultam,nem tudtam mit mondani, és éreztem,ha köszönni is próbálok valami fura hang fog abból ki formálódni, így inkább nem is próbálkozok.
- Uhm.. Szia! Aish,ugye? - szólalt meg ő végre. Gyerünk,csak szólalj meg.
- Uh..gen! Igen! Mit szeretnél?-
mosolyogtam kínosan.
- Ne vedd rossz néven kérlek,de nincs nálad egy pici kép rólam és a nővéremről? Még gyerekek lehettünk, vagyis én kábé 1 éves. - magyarázta.
Jaj ne. Ne ne ne. Észre vette! Huh, oké, hadd gondolkozzak.
- Uhm.. milyen kép? - kérdeztem.
-  A nővérem kábé 3-4 éves, én pedig 1 a képen, ölelkezünk! Kábé ekkora. -
kezdte el mutatni ujjaival a
kép apró méretét.
- Ouh,nem igazán láttam,de át mehetek segíteni megkeresni,ha olyan fontos! - ajánlottam fel.
- Sokat segíteni! - elmosolyodott,
mire én is.
- Rendben,felkapok valamit és máris mehetünk! Addig ülj csak le a kanapéra,ismerkedj meg a húgom! -
ezzel pedig felfutottam,felkaptam egy pulcsit magamra, és a pulcsi újja alá toltam a kis képet. Lefutottam.
- Mehetünk!
- Rendben! - pattant fel, és már a szomszédban is voltunk.
- Uhm.. te keresd mondjuk a tévénél én pedig a kis asztalnál!
Hátha leesett és nem vetted észre. -
és meg is van már a tervem.
- Rendben! Jó ötlet! -
sietett a tévéhez,majd lehajolt, és keresgélni kezdte.
Ugyan ezt tettem, kiszámítva azt,hogy az asztal alá gurítottam a pulcsimból a képet,majd felkiáltottam.
- Azt hiszem meg van! -
erre felkapta a fejét, majd hozzám sietett. Szemei felcsillantak.
- Köszönöm! Sas szemeid lehetnek! - viccelődött,mire csak halkan nevettünk mindketten.
- Miért volt ilyen fontos ez a kép,ha szabad kérdeznem? - néztem rá
nagy szemekkel.
- Hát.. igazából semmi nagy dolog,csak ezt a képet a nagymamám készítette és eléggé hiányzik, így ez rá emlékeztet. -
mosolygott némán de nyugodtan, mintha egy 5 éves kisfiút láttam volna.
- Semmi baj! Ez aranyos.. hiányzik a mamád? Bocsánat,ha túl személyes vagyok! - esedeztem bocsánatért.
- Dehogy, nem vagy! Persze,hogy hiányzik de ő is azt szeretné,ha erős maradnék. Így azt teszem! -
ez megringatott,annyira hogy azon kaptam magam,hogy karjaimba zárom őt, és meglepően ő is engem.
Éreztem egy nagyon fura érzést a hasamba. Talán a pillangók?
Sok ilyen nyálas dologról hallottam,de ez tényleg felemelő és vicces érzés.
Beszívtam mélyen illatát, és megjegyeztem. Vanília és lágy barack talán. Óvatosan elvált még mindig mosolyogva. Ekkor egy óriási mennydörgést hallottunk meg, mitől megijedtem,pedig nagyon rég nem félek az ilyenektől.
- Nagy vihar lehet. - jelentette ki.
- Jobb ha sietek! - álltam fel.
- Maradhatsz! Kezd sötétedni és majd alszom a kanapén! - ajánlotta fel.
- Dehogy! Ha szereted maradok,de akkor én alszok a kanapén! - mondtam.
- Nem! Hisz te vagy a vendég! -
vágta rá.
- És a vendégnek mindig igaza van! - mosolyogtam.
- .. Akkor majd alszunk a szobámban és beviszünk egy matracot nekem! -
ajánlotta fel B tervnek.
- Beleegyezek!
Felsiettünk és így is tettünk.
- Felkéne hívnom a húgom,hogy hozzon át egy pizsit. -
gondolkodtam hangosan.
- Adhatok én is! -
ajánlotta. Megdobbant a szívem.
-... Megköszönném. -
mosolyogtam, próbálva eltakarni azt hogy pirulok.
Kis idő után már a mosdóba indultam a nagy pólóval,mit kezembe myomott pizsoma ként de megállított.
- Aish,nem baj... Ha nem lesz rajtam pizsoma? Nem tudok úgy aludni. -
kérdezte kicsit szégyenkezve.
- Dehogy baj! - mosolyogtam.
Pár perc múlva már az ágyon ültem,
Timothée pedig a matracon feküdt. Nyomogatta a telefonját,viszont én otthon hagytam. Mint minden mást egy kicsi kép miatt. Nem hiszem el.

Unatkozok.

-.. Timothée - szólaltam fel.
- hm? - nyöszörgött telefonjába merülve.
- Unatkozok. - jelentettem ki neki.
Felkapta rám a fejét,majd gondolkozott picit.
- Film? - kérdezte.
- Melyik? - kérdeztem vissza.
- Fogalmam sincs!
- hát nekem sem.
- hm ... It 2017? - jöttem az ötlettel.
- Rendben! - majd felpattant mellém az ágyra,kikereste a filmet és csöndben néztük. Rá pillantottam,majd megláttam,ahogy sietve elkapja rólam a fejét. Amikor a filmnek a vége felé jártunk  már nem volt annyira ijesztő,hiszen rengetegszer újra és újra néztem már. - Uhh, későre jár - szólalt meg Timothée.
-

Kicsit, még nem igazán vagyok álmos! - válaszoltam.

- Az az igazság, én sem. - mondta.
Csak csöndben ültünk,majd inkább telefonozni kezdtünk.
Ez kábé egy fél óráig így ment,majd éreztem,hogy már alig bírom nyítva tartani a szemeim. Timothéera néztem, ajkaimat szóra nyitva.
- Uhm én szerintem alszok, elég álmos lettem. Neked nem muszáj persze, jó éjt! - kínosan érzem magam, őszintén fogalmam sincs miért.
- Rendben, jó éjt! - mosolygott majd ő is az éjjeli szekrényre tette a telefonját, és elhelyezkedett. Hallottam a szuszogását, és azt,hogy mellette lehettem egy ágyban úgymond "pillangókat" repített a hasamba.

- TIME SKIP -
pár óra.

Timothée szemszöge:

Azt sem tudom hány óra, de azt igen hogy valami át karol. Körül néztem,ekkor megláttam,hogy az alvó Aisha ölelgeti a bal karomat.
Elmosolyodtam, és valamiért biztonságban éreztem magam. Kis ideig gondolkoztam, hezitáltam majd óvatosan magamhoz öleltem,s így vissza aludtam.

Aisha szemszöge:

Kábé 8 óra lehet. Éppen csak felébredtem,majd Timothée karjaiban találtam magamat. Elpirultam. De éhes vagyok, és zuhanyoznom is kéne.
Egy baj van. Hogyan jussak ki az öleléséből anélkül,hogy felkelteném?
Vagy csak ébresszem fel? Nem szeretném,az bunkó lenne,igaz? Inkább csak ÓVATOSAN megfogtam felső karját, arrébb tettem és óvatosan felálltam. Akció végre hajtva! Befutottam a fürdőbe,ledobtam magamról a ruha darabokat amiket Timothéetol kaptam. Már éppen a farmer nadrágomat gomboltam mikor
- Aisha? - hallottam meg Timothéet,
ahogy a nevemet szólítja.
- Uhh.. öltözök! - válaszoltam neki.
- Ouh..uhh rendben
- Máris megyek! - mondtam,majd kis idő után ki sétáltam a fürdőből.

- TIME SKIP -
otthon

Miután elköszöntem Timothéetol,s megköszöntem neki,hogy ott aludhattam,haza siettem.
Besétáltam a konyhába,a két testvérem,Ella és Dyl már az asztalnál ültek, óriási vigyorral a képükön.
Szemet forgattam majd
leültem melléjük némán.
- És? Milyen volt a pasiddal? - mondta Ella. - Nem a pasim - válaszoltam.
- De szeretnéd - állt össze Dyl Ellaval.
- Lehet,de az nem azt jelenti hogy ő is! És tegnap vihar volt, így úgy döntöttünk ott maradok.
- Uuu, és? Mi volt az ágyban? -
nézett rám Dyl egy ördögi mosollyal.
Megint szemet forgattam.
- Semmi! Perverzek vagytok. És szerintem van barátnője. - jelentettem ki. - A kajáról is le szeded amit nem kérsz . - jelentette ki Ella ártatlanul.
Csak nevettünk mindhárman.

Kis idő után már Timothéeval irogattunk.
„Délután 2-3? Amikor neked megfelel”
Remek. Istenem, kérlek hagyd legyen megint egy vihar,hogy megint a karjaiban aludhassak.
„2 tökéletes! Akkor majd találkozunk”
Egyből választ is kaptam.
„Rendben!” Készülődni kezdtem, egy kényelmes de mégis szebb öltözetre gondoltam.És már megis van mi lesz az. Mire készen lettem, tíz perc volt kettőig. Felhúztam a cipőm,s át indultam Timothéehoz. Mikor már az ajtója előtt álltam,becsengettem,s Timothée ki is nyitotta.
- Szia! - Mosolygott rám.
- Sziaa! - Köszöntem neki vissza.
- Gyere beljebb! - szóval beljebb mentem. Leültünk a kanapéjára,majd
elkezdtünk gondolkozni,
hogy mit is csinálhatnánk.

TIME SKIP
- 3 óra -

Elég sok mindent csináltunk,
de még nem nevettem ennyit ilyen kis idő alatt. Most éppen muffinokat készülünk csinálni. Eltekintve,hogy elkellett menjünk a boltba, mivel Timothéenak nem nagyon voltak itthon hozzá valói. Már a tojást törtem bele a kis tálkába, mikor azt éreztem,hogy Timothée a fejemen szét tör egy másik tojást. Milyen jó kedve lehet. - Timothée . - Szóltam hozzá.
- Hm? - Figyelt fel.
- Megmoshatom a hajam? -
Csak mosolyogva bólogatott.
Ekkor felfutottam, elindítottam a vizet,s levettem a pólómat,mert nem igazán szeretném össze vizelni.
Miután készen voltam lefutottam Timothéehoz.
- Aisha - hallotam meg nevemet.
- Igen? - rá néztem Timothéera,aki még mindig nem hagyta abba a vihogást.
- Bocsi - Mondta nevetések között, erre csak szemet forgattam mosolyogva.