𝓑𝓪𝓬𝓬𝓱𝓾𝓼 𐤀

Hazaértünk

Megvártam, amíg kiad magából mindent. Nem akartam egyedül hagyni, és többé beszédre sem volt nagyon képes, hogy megkérdezzem, kit hívjak érte, vagy hova vigyem.

Kaptunk zsebkendőket egy kifejezetten megértő hölgytől, aki még egy üveg vízért is elindult a legközelebbi ivókúthoz.

Taehyung felköhögött minden felesleget, ezután leültünk egy közeli lépcsőre. Nem szóltunk egy szót sem, csak próbáltuk feldolgozni az előző jeleneteket. A megmaradt zsepivel a lábamat törölgettem, hogy ne maradjon rajta annyi szag.

Össze voltam zavarodva.

Az előbb majdnem megcsókoltam egy részeg, teljesen ismeretlen – mégis oly ismerősnek tűnő – férfit, miközben otthon vár rám a leendő feleségem.

De vajon ő is érezte, amit én?

Szegény, teljesen tudatát vesztette, talán nem is kéne most ezzel foglalkoznom.

Taehyung feje időnként előre csuklott. Olyankor magán kuncogott, majd kézzel visszatolta a falhoz. Mint a fejnélküli lovas, úgy igazgatta magát.

Elmosolyodtam rajta. Bármilyen szerencsétlenül nézett ki, azért jót szórakozott.

Visszatért a hölgy a vízzel, hozott mellé pár bruschettét – pirított kenyérkarikát is, hogy legyen mivel felszívódnia az alkoholnak Taehyung szervezetéből.

Megköszöntem neki mindent, majd megadta a telefonszámát, azt mondta, ha esetleg nem javul Taehyung állapota, segít nekünk. Felajánlotta, hogy hazaviszi őt autóval, de nem tudtunk kiszedni belőle semmilyen infót a lakhelyével kapcsolatban, vagy bármi egyébről.

Miután elköszönt a hölgy, hosszasan üldögéltünk a csendben. Taehyung abbahagyta a folyamatos kuncogást és a szédülése is enyhült. A homlokát támasztotta, fejével az ölébe borulva. Csukva volt a szeme, így hagytam, hagy pihenjen.

Elnyomott pár büfit, majd csuklani kezdett.

– Na, már csak ez hiányzott – kuncogtam.

Felkaptam a vizet és az arcához tartottam. 

– Igyál csak, jobb lesz.

Lassan rám emelte tekintetét, majd a kezemre fogva húzta az üveget az ajkaira. Tartottam neki, hogy amíg iszik, nehogy magára öntse.

Mohón kortyolt, mint kóbor cica, aki napok óta nem jutott vízhez.

– Jobban vagy? – kérdeztem.

Meleg szemekkel nézett rám, tekintetében megbújt a biztonságérzet és lassan pislantott, mintha azt üzenné, szeretlek, megbízom benned. Mélyen sóhajtva engedte el a vizet, majd fáradtan hátradőlt.

Még pár pillanatig bámultam rá, amíg feldolgoztam az előbbi gyönyörű jelenetet, majd rátekertem a vízre a kupakot.

Mély böfögés hagyta el Taehyung gyomrát, amitől hangosan felkacagtunk.

– Mindig ilyen ütődött vagy? – kérdeztem tőle.

– Nem! Esküszöm!

Megráztam a fejem.

– Egész este a barátaid szívattad.

– De csak szórakozom! És nem is a barátaim, amúgy is, csak részeg vagyok. Részegen mindig...

Hirtelen kikerekedtek a szemei, mintha eszébe jutott volna valami, így sosem hallottam a mondat többi részét.

A zsebében kezdett kutatni, szemöldökét ráncolva koncentrált. Végül megtalálta, amit keresett, ezért nyugodtan felsóhajtott.