𝓑𝓪𝓬𝓬𝓱𝓾𝓼 𐤀

Ajkamon a lelkem

Forró latte macchiatót és egy tányérnyi brioschet egyensúlyozva nyitottam az ajtót, ami mögött mélyen álomba szenderülve, még mindig békésen szuszogott Taehyung. Nem ébresztettem fel, ahogy megígértem, viszont három óra előtt pár perccel elugrottam reggeliért.

Hetek óta nem aludtam ilyen kellemeset.

Testeink közelsége és a bőréből fakadó forróság túlvilági nyugalmat hozott rám, minden izmom bénultan ellazult, mintha gyermeki bölcsőmben pihentem volna.

Elbűvölten ébredtem fel. Misztikus mágikusság keringett a levegőben, amikor Taehyungtól félig elhúzódva megálltam gyönyörködni benne.

A csukott zsaluk közt beszökött fény halványan megvilágította az egész szobát. Taehyung szemei kusza, kunkorodó tincsek alatt lapultak, homloka közepéből szépen eredt íves, szimmetrikus orra, mint a boros kancsó hullámos fogója. Puha ajkai halványan elengedtek, ahogy mélyen sóhajtozott.

Olyan hálás voltam, hogy megismerhettem. Akármi lesz is köztünk, csak tiszta köszönetet éreztem.

Egész este ugyanúgy maradtunk, ahogy elaludtunk. Összebújva váltunk egy teljes lélekké.

Az ágy is sokkal kényelmesebbnek tűnt, mint tegnap.

Kecsesen vékony teste öntudatlanul nyújtózott felém, amikor kissé eltávolodtunk.

Letettem a tányért a Taehyung melletti éjjeliszekrényre, majd a kávét tartva megálltam előtte. Akkor már ébredezve mocorgott, kelletlenül nyitogatta a szemét, de nem tudtam eldönteni, magánál volt-e.

– Felébresztettelek? – suttogtam óvatosan.

– Hm? – nyögte homlokát dörzsölve.

Szemöldökét ráncolta, ahogy ajkai duzzadtan elálltak egymástól. Kényelmesen felült, majd gyűrött arccal, lassan pislantva tekintgetett felém.

– Tegnap mondtad, hogy így szereted – nyújtottam neki a pohár fahéjjal szórt, habos kávét.

Hálás tekintettel, mélyen a szemembe nézett, és elvette a poharat.

– Szójatejjel?

– Bizony. Félig gőzölve, nem tűz forró.

Óvatosan belekortyolt.

Hagytam, hagy ízlelgesse. Arcára elégedettség kúszott, azonnal ellágyult, mint vaj a napon.

Kicsit tartottam attól, hogy nem emlékezett a múlt éjjelre. Rövid csend után megszólaltam.

– Tegnap rosszul voltál és felhoztalak aludni. Nem történt köztünk semmi, ne aggódj.

– Semmi? Azért azt nem mondanám – rántott egyik szemöldökére, majd mosolyt rejtve kortyolt a kávéba.

Gyomromban ismeretlen görcs növekedett az izgalomtól, vagy talán a közénk telepedett mágikus vonzalomtól, vagy a kettő keveredésétől. Megkönnyebbülten elmosolyodtam. Legalább emlékezett rám.

– Akkor nem kell magyarázkodnom?

Taehyung lehunyt szemekkel élvezte a kávéját, szilva ajkain úgy csúszott le a pár korty, mintha életében nem ivott volna finomabbat. Vastag pillái nehezen zuhantak le, ádámcsutkája szorgosan emelkedett.

Kellemeset sóhajtva tette a tányér mellé az italát, majd csillogó ajkait összenyomva tapogatta szájpadlását.

A jelenetet figyelve elfelejtettem lélegezni. Igazából már régóta oda akartam bújni hozzá, de megállítottam magam.