Felnőtt tartalom!
Töprengve állok a gardróbszoba tükre előtt. A csupasz lábfejemet nézem a tükörben. Az arany karperecek csörögve a könyökömig esnek, amikor leemelem a polcról azt az arany magassarkút, amit tegnap Declantől kaptam, mert kijelentettem, a ruhámhoz márpedig kizárólag arany illik. Strasszkövekkel van díszítve, így, ha ráesik a fény, ugyanolyan hatást fog kelteni, mint a ruhám. Becsatolom a bokámnál a kapcsát, és felegyenesedve az egész ruhában megnézem magam.
Nem rossz, sőt, egészen tűrhető vagyok!
A smaragdzöld anyag a testemhez simul, hátul a derekamig kivágott, csak egy keresztbefutó leheletnyi pánt fut végig, ami elől tartja az anyagot. Elől egy kisebb kivágás sincs. Olyat egyébként sem mernék felvenni. Ha a hátam kint van, elviselem, de elől ne mutassak semmit a közönségnek. Azt is csak azért nem bánom, hogy a bulira felvettem azt kék ruhát, mert Declannek bejött. A ruha uszálya a földet súrolja, elől a bal oldala felhasított; lépésnél láttatni engedi a combom.
A sminkem egyszerre merész és egyszerű: az elhagyhatatlan alapozó (rohadj meg, Josh), szempillaspirál, a Declan által kiválasztott burgundi vörös rúzs és a hézagos szemöldökömet kihúztam. Ollie hajthatatlan volt, így a tusvonalam felé ragasztott pár követ, ami igazodik a szemem vonalához.
A hajammal most az egyszer kezdtem valamit; vizes hatásúra zseléztem, majd hátrafésültem, a mára már vörösbarna hajam. Kellett egy új szín, ami kevésbé emlékeztet a múltamra.
– Bejöhetsz! – kiabálom el magam.
Declan szinte kicsapja az ajtót. Tuti, egész végig itt várt rám, amíg elkészülök.
Látom a szerelmet a szemében, amint rám néz. Megtámaszkodik az ajtótoknál, a zsebébe rejti a kezét.
Némán méregetjük a másikat. Amikor a szemünk összefonódik, olyan könnyűnek érzem magam, mint egy toll, ami bármikor elrepülhet. Megnyugtat, mert szeretetett ont magából. Magabiztossá tesz, mert gyémántként csillog a fény a szemében.
Egyszerű fekete selyemfényű zakó és fehér ing fedi a kidolgozott testét, a smaragdzöld nyakkendő eddig csak kioldva omlik a mellkasára.
Megfordul, a félfának nyomja a homlokát, és öklével ritmustalanul dobol a falon.
– Mindjárt elbőgöm magam – motyogja. Mellélépek és adok egy csókot az arcára. – Annyira gyönyörű vagy! Nem is érdemlem meg, hogy velem legyél!
– Azt nem érdemelted meg, hogy öt évet várnod kellett rám egy bunkó szadista miatt. Tetszek így neked, biztos? Nem sok? – forgok meg a tengelyem körül.
– Sok!? Ragyogni fogsz! Az én szerelmem lesz a legszebb! Emlékszel, amikor azt mondtam a kórházban, hogy a Föld nem körülötted forog, hanem a Nap körül?
– És kijavítottalak, hogy valójában a Nap körül kering és a saját tömegközéppontja körül forog?
– Aha. Egyébként tudtam. De látni akartam, mennyire húzlak fel vele. De édesem, most minden bolygó, égitest körülötted forog, kering, táncol, mert annyira gyönyörű vagy.
A szívem megölelne, amennyiben lenne két karja, amiért találtam magunknak egy ilyen férfit.
Ha úgy fogok ragyogni, mint most az ő szeme, akkor már duplán megérte. Sőt, triplán, mert túlzóan mohón pillant végig rajtam.
– Kapcsold le a villanyt – kérem.
Lekapcsolva azt, a ruhámon tízezernyi apró fény szentjánosbogárként csillan fel, ahogyan a kintről jövő némi fény ráesik. Declan szemében visszatükröződik, amikor felém fordulva megsimítja a derekam.
YOU ARE READING
Ziccerek és életek
Romance𝐃𝐫. 𝐂𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐬𝐬 beletörődött az életébe. 𝐃𝐞𝐜𝐥𝐚𝐧 𝐑𝐨𝐲 mindig is küzdött az igazságért. NEM FANFICTION! Cora Moss tehetséges orvos a Griffin Egészségközpont baleseti osztályán, ám még mindig mint híres és gazdag sportoló feleségként...