Hála Tuskó Roynak, nem aludtam sokat az éjjel. Egész este az ő megjegyzései kavarogtak a tömött agyamban, és akárhogyan igyekeztem kiverni a fejemből, nem tudtam. Nem ismerjük egymást, csak Josh beszélt rólam neki, talán túl sokszor kerültem szóba, ezért most megszenvedhetek az első betegemmel.Josh aranyos szuszogása rángat ki a gondolataim közül. Tegnap megint igyekezett az erejének mérten óvatosan tenni a dolgát, de a testem megint nem kért belőle. Olyannyira nem, hogy be sem engedte. Bezárult előtte, erre Josh nem kicsit kapott idegbajt. Még mielőtt azon kaptam volna magam, hogy újra megüt, megoldottam máshogy – azt még jobban szereti, ha a szám dolgozik. Utána addig fent maradt velem, míg álomra hajtottam a fejem.
Mosolyt hajlítok a számra, közelebb húzódom hozzá, és megcsókolom a száját, két szemét és nyakát. Megelégedve dörmög, a szemeit hunyorgatja. Kinyitja, de pillanatokon belül visszacsukja egy nagy vigyor kíséretében.
Nem zavarom tovább, kicsavarom magam a takaróból, majd a szokásostól eltérve nem a megszokott inget és mellényt húzom magamra, hanem egy spagettipántos tanktopot. Május van, ami Detroitban még hidegnek számít, ma mégis huszonöt fok felé fog menni a hőmérő. Semmi esélye, hogy ingben és mellényben haldokoljak a melegtől, amíg át nem veszem a formaruhámat.
Hajnalok hajnalán a telefonom vakujával világítva fésülködök meg, míg hallgatom Josh egyre hevesebb lélegzetvételeit.
Rosszat álmodik.
Egészen addig nem foglalkozok vele, ameddig az ajtóhoz nem lépek. Felordít. Félelemmel áztatott hangja átdöfi a tüdőmet.
Az agyamban dúdoló kisördög azt rebesgeti, hagyjam itt, szenvedjen csekély mértékű problémájával.
A férjem, nem hagyhatom így itt.
Bezzeg ő itt hagyhatott, amikor utoljára megütött...
Az ágyra vetem magam, a két lába közé térdelek. Kezembe veszem rémült arcát, zilált haját félresöpröm a szeméből.
– Josh, kicsim – búgom fülébe. – Csak álmodtál, csak egy álom – ölelem át a remegő testét.
Beleültet az ölébe, a nyakszirtemre simítja verejtékben úszó tenyerét.
Kiszolgáltatott, mint egy erdei nyúl a forgalmas országút szélén. Szemében a csillogás eltűnőfélben, a rettenet eluralkodik melegséggel teleitatott szemében. Mellkasa hol érintkezik kebleimmel, hol nem. Kifújt felforrósodott levegője a nyakamat marja.
– Baszki... a kurva életbe. Rohadt valóságos volt... nem tudtam... valóság vagy álom – dadogja.
– Alvásparalízis – állapítom meg –, előfordul. Nagy levegőt vegyél, tartsd bent négy-öt másodpercig, majd fújd ki, jó kicsim? – simogatom a mellkasát.
Hálásan csókolja meg az ajkaimat. Az utasításnak eleget téve pár perc múlva a légzése csak azért nem áll vissza a normálisra, mert az én ajkaimmal vannak elfoglalva. Harapdálja, mintha édes csemege lennék, néhol belenyög, amitől kedvem támad beteget jelenteni, és egész nap vele foglalkozni, hogy végre ne csak a szám tudja kiszolgálni.
– Volt már ilyen élményed? – kérdezem, míg vissza nem tapasztja száját az enyémre.
– Párszor – vallja be kelletlenül –, de minden rendben lesz, csak szükségem van rád, kérlek.
– Mikor volt? – Nem tágítok, orvos vagyok, a szokás hatalma.
– Miért analizálsz, cica? – húzódik el tőlem, és egy láthatatlan fintort is útjára enged.
BINABASA MO ANG
Ziccerek és életek
Romance𝐃𝐫. 𝐂𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐬𝐬 beletörődött az életébe. 𝐃𝐞𝐜𝐥𝐚𝐧 𝐑𝐨𝐲 mindig is küzdött az igazságért. NEM FANFICTION! Cora Moss tehetséges orvos a Griffin Egészségközpont baleseti osztályán, ám még mindig mint híres és gazdag sportoló feleségként...