A kirándulás

II. fejezet - Ja, ez jogos

Három éve osztályunk szakmai tanára,
S van neki vagy húsz diplomája.
Győrben amúgy az árnyakban rejtőző,
Mégis a közéletben nagyon is ott lévő,
Olyan ő, kinek nevét kevésszer hallani,
De sok mindenért lehet neki köszönetet mondani.

Jó tanár, igazából a kedvenc mind közül,
Hiába nem szerettük, mikor hozzánk került.
Pofára ment a jegy, meg szigorúnak tűnt,
Aztán igazából az idő során megenyhült.

Előző kirándulásra is őt akartuk vinni,
De az idejébe nem tudott minket betenni.
Maga helyett küldött egy másik tanárt,
Amit a lányok fele először nagyon bánt,
Később viszont, mivelhogy mást vártak,
A feszültségből, megértővé váltak.
Mindezért felhánytorgattuk azt neki,
S elmondtuk, hogy idén más senki,
Csak ő jöhet el velünk kirándulni,
Meg a sárga földig lerészegedni.
Whiskyit is külön önnek szerezünk,
Ehhez nincs más dolga, csak jöjjön velünk,
Na és persze mondja el melyiket szereti –
Ezzel jeleztük erős szándékunkat neki.
El is fogadta a meghívást elég gyorsan,
Aztán majdnem ezt is lemondta,
Mivel akkor még fix időpont nem volt,
Csak feltételes, mikor más dolog közbe szólt.
De a biztos pont volt már neki is,
Aztán jött egy másik feltétele mégis.
Az volt a kérése, hogy egy esszét írjunk meg,
S még kirándulás előtt, neki mutassuk meg,
A Google Classroom-ba töltsük fel.
Megírtuk, de maradt egy kérdés: hová küldjük el?
Egy nap volt már csak rá, de nem volt kint a feladat,
Ezért a saját bírtokunkban maradt a sok adat,
Amit a tanár kért és adott feltételként,
Szóval pánikba estünk: Akkor tovább miként?
Megláttuk egy teremben és kiabáltunk neki,
Az osztály, aki vele volt jelezte is neki,
Mivel huszadjára sem nagyon hallotta,
Végül aztán odajött és megtámaszkodott az ajtóba'.
Így a szünetben esélyünk nyílt beszélni vele:
Akkor holnap lesz az osztályunk kísérete?
Könnyedén azt felelte: Hogyne mennék?! Persze!
Aztán szóba került az esszé megléte –
Hová lettek feltéve? – kérdezte.
Értetlenül feleltünk mi erre a kérésre:
Hol lenne? Maga nem rakta fel a netre.
Olyan választ adott, amin elkezdtünk nevetni:
Ja, ez jogos. – úgyhogy nem kellett feltenni.

Másnap reggel az állomásra besétált,
De ezzel azon napra minden téren le is állt.
Útközben Sopronba beszélt azért velünk
De többet telefonált inkább mással helyettünk.
Leszállva sem volt nagyon aktív,
A tájékozódást illetve főleg passzív.
Hátul a lányokkal lassan kullogott,
A Tűztoronyhoz érve megint telefonozott,
Aztán mikor onnan is tovább mentünk,
Ő a másik irányba indult tőlünk.
Szóval szinte csak a saját dolgát intézte,
Az álom meg korán hullt a szemére.
Másnap reggel előbb keltünk,
Aztán őt is köszöntöttük.
De sokat nem tett az egészhez.
Aztán elértünk a végéhez.

Ez a rész a doktorról szólt,
Dr. Németh Zsigmond úrról.