Örökkön Örökké //Regulus Black ~ 2. rész BEFEJEZETT//

Változás

Az irodába belépve egy idős nő fogadott minket. A két auror ,James és Garett leültek mellém majd a nő unottan felnézett és motyogni kezdett.

-Miss Black.. -Hümmögött. -Miben segíthetek?

-Szeretném el kérni Regulus Black papírjait. -A nő kikerekedett szemmel nézett fel rám és mintha bolond lennék úgy könyökölt az asztalra.

-Hogy tessék? -Kérdezte. -Regulus Black? Nos az Anyja nagyjából másfél hete volt nálunk és meg tiltotta hogy bárki is kikérje. -Ököllel bele ütöttem az asztalba és mérgesen néztem a nőre.

-Nem érdekel mit talált ki az a vénasszony, azonnal kérem a bátyám papírjait. -Csattantam fel. A titkárnő először csak bámult majd tovább nézte a papírjait.

-Kisasszony.. -Szólított az egyik auror ,az ujjamat feltartva el csendesítettem és újra a titkárnőnek kezdtem beszélni.

-Gondolom maga nagyon tisztesség tudó ember, én is higgye el ,de ő a bátyám az a nő pedig sajnálatosan az Anyám. Ha nem akarja hogy élete végéig ebben az irodában kutassa a papírokat akkor most azonnal ide adja ,hogy minél hamarabb el tűnjek ebből a koszfészekből. Mert tudja két perc alatt el tudom intézni. -Mrs.Rockwood meg nyalta az alsó ajkát és kihúzta a fiókját. Elő vett egy hatalmas papír köteget és lecsapta az asztalra.

-Most pedig tűnjön a szemem elől. -Vette fel a szemüvegét.

-Ezer örömmel ,viszontlátásra. -Álltam fel és sétáltam ki az aurorokkal. James át vette a fele köteget és mögöttem lépkedve követtek. Az első emeletről kiszúrtam Rosiert ahogy lassan lépkedve megy lefelé a lépcsőn. A vastag köteggel a kezemben el kezdtem utána futni.

-Rosier! -Kiabáltam lefelé a lépcsőn ,majdnem le borultam úgy futottam. Rosier idő közben hátra fordult és engem bámult.

-Két percem van ,miről akartál beszélni? -Kérdeztem és kifújtam a bent ragadt levegőt. Meg vonta a vállát és elfordította a fejét. Nem szólaltam meg csak hallgattam és néztem őt. -Nézz rám. -Mondtam. A feje nem mozdult, a lépcsőt nézte és nem fordult felém. -Rosier ,nézz már rám. -Szóltam újra. -Hát rendben ,akkor legyen szép napod. -Mondtam majd elindultam a lépcső felé vissza az aurorok mellé.

-New Yorkba küldenek. -Mondta halkan. Amikor értelmeztem a mondatot a lábaim remegni kezdtek ahogy az egész testem is. A könnyeim útnak eredtek a papír köteg pedig kiesett a kezemből és Rosier karjába ugrottam. Hosszú percekig kapaszkodtam a nyakába ,és nem engedtem el őt. Csak a szipogásom lehetett hallani a kihalt folyosón, Rosier nyakába fúrtam az arcom és nem eresztettem őt.

-Mikor? -Suttogtam a nyakába rekedtes, sírós hangon. Végig simított a hajamon és válaszolt.

-Holnap reggel. -Mondta. Elhúzódtam ,és ekkor néztem fel rá először ,aggodalmasan nézett vissza rám, majd végig simított az arcomon és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Gyere velem haza. -Mondtam neki halkan ,de meg rázta a fejét és felegyenesedett.

-Nem lehet össze kell pakolnom és Remus is...

-Remus ma este nincs nálam. -Mondtam...telihold van. Tegnap éjszaka nem maradt nálam, írt egy levelet amiben el mondta nem akar bántani így a héten már nem találkozunk, mérges voltam rá amiért nem köszönt el és csak egy levelet írt. Nem tudom hol lehet ,talán az erdőben vagy bárhol ahol nincsenek emberek.

-...rendben. -Adta meg magát ,és újból megöleltem.

-Kisasszony, mennünk kell. -Sétált mellém az auror. El engedtem Rosiert és hátra léptem egyet.

-Munka után találkozunk. -Feleltem és össze szedtem magamat ,a földön maradt papírokat a kezembe vettem és James kíséretében mentem vissza. Mérges voltam és szomorú. Nem értettem az egészet, mi lehet olyan fontos hogy ilyen hirtelen kell elutaznia az auroroknak.

♡

-Cornelius ,beszélnünk kell. -Ültem le az irodában ,ő felhúzta a szemöldökét és le vette a szemüvegét majd össze kulcsolta a kezét és hátra dőlt.

-Van valami probléma Miss.Black?

-Igen uram. -Könyököltem az asztalra. -Mondja mi olyan sürgős hogy ilyen hirtelen elküld egy csapatot New York-ba? Talán a New York-i minisztérium nem tud intézkedni? Vagy mégis mi? -Csattantam fel.

-Elárulná ,miért ennyire fontos ez magának? Tudtommal nem áll semmilyen kapcsolatban a kiválasztott aurorok közül, nem de? -Nyitottam a számat a válaszra de folytatta. -Vagy talán Mr.Rosier közelebb áll magához? -Hajolt közelebb. Az asztalra csaptam mire a Miniszter Úr elkapta a kezét és megdörzsölte azt. Az asztal kéken égett ahogy a kezeim is, villogó szemekkel válaszoltam neki.

-Semmi köze nincs ahhoz kikhez állok közel és kikhez nem. Rosier és én..

-Magának pedig nincs köze ahhoz kiket küldök el. Ebbe nem szólhat bele Kisasszony. Most pedig rengeteg elintézni valóm van ha csak amiatt jött hogy velem ordibáljon kérem hagyja el az irodámat hogy folytatni tudjam a munkámat. -Meredten néztem rá. A körmömet bele véstem az asztalba majd ellöktem magam és az ajtót kiszakítva el hagytam az irodát.

♡

-Mondd miért mondták ma azt a munkatársaim hogy egy hőbörgő nőt láttak elhagyni a Miniszter Úr irodájából? Ugye nem te voltál? -Kérdezte Rosier háttal ülve a kanapén, miközben éppen vacsorát készítettem.

-Nagy valószínűséggel de ,én voltam.

-Nora. -Fordult hátra rögtön, majd nevetve felállt és oda jött hozzám. A salátát kavarva felé fordultam és néztem ahogy mosolyogva néz engem.

-Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? -Tettem le a tálat és a pult felé fordulva le könyököltem. A fejemet fogtam. Rosier mögém lépett és a derekamnál fogva maga felé fordított.

-Hidd el nekem Nora..hogy félek. Nagyon is félek ,nem tudom mire számítsak, nem tudom mennyire lesz veszélyes és hogy mit kell majd ott csinálnom. -Össze kulcsoltam a kezeim a dereka körül és lassan közel hajolva hozzá meg csókoltam. Óvatosan az arcomra tette a kezeit és egyenesen a kanapéig tolt.

-Szerintem ha újra itt kezdjük el ne is számíts másra. -Rosier nevetve felkapott az ölébe és elindult a lépcső irányába. -Jobbra. -Válltam el tőle egy pillanatra majd újra lecsaptam a szájára. Benyitott a szobába és óvatosan letett az ágyra ,nem kapkodott lassan és mindent nyugodtan csinált már amennyire nyugodt tud lenni ilyenkor valaki. A hasamra tette a kezét és benyúlt a pólóm alá. Regulus és én sosem csináltunk ilyesmit ,egyetlen egyszer fordult elő de akkor is muszáj volt ,hogy leálljunk. Gyerekek voltunk és nem tehettünk ez ellen semmit hiszen testvérek voltunk. A szüleink előtti titok tartás volt a legfőbb dolgunk akkoriban.
Időközben Rosier lekapta magáról a pólót ami engem is vissza rántott a gondolat menetemből. Nem szabad rá gondolnom ,ő már nincs. Nem vele vagyok ,el kell fogadnom és túl lépnem. Azt hiszem ebben Rosier fog tudni segíteni ,bár nehéz lesz ha ő sem lesz itt.