Örökkön Örökké //Regulus Black ~ 2. rész BEFEJEZETT//

Tetőtől talpig

-Nora mondja már el ,hogy miért kell ennyire rohanni. -Lépkedett mögöttem Rosier.

-Kérem maradjon csöndbe. -Mondtam halkan. Rosier el hallgatott. Meg fogta a kezem mire meg pördültem a tengelyem körül.

-El mondaná mi ez az egész? És hogy miért rohant le lélek szakadva engem a Minisztériumban mindenki előtt? -Tette fel a kérdéseket.

-Regulus -Mondtam mire fel vonta a szemöldökét. - A bátyám sírjához kell el mennem.

-De hát Dumb...Nora ,nem mehet oda! A törvény.

-Teszek a törvényre! A bátyám mindennél fontosabb volt nekem. Három éve...vagyis pontosítva négy évvel ezelőtt veszítettem el őt.

-Meg ölte a bátyja.

-Micsoda!? Kit ölt meg Sirius?

-Regulust

-Dehogy ölte! Regulust halalfalók ölték meg. Egyébként is...Sirius ártatlan. Soha nem gyilkolt volna. Csak ezt egyesek nem tudják el hinni.

-Beszéljek a..

-Egy éve próbálom meg győzni a Miniszter Urat...de nem megy.

-Sajnálom.

-Ne szabadkozzon. Már el fogadtam ,hogy nem látom többet szabadon a bátyámat. Bele törődtem. Csak tudja azt nem értem ,hogy miért nem hisz nekem senki.

-Én hiszek. -Keservesen el mosolyodtam majd tovább indultam.

-Nem Rosier...maga sem hisz. - Mondtam neki hátra se fordulva. -De jöjjön ,kérem.

-Miért engem hívott el magával?

-Mert...nem tudom ,maga jutott eszembe először.

-Tényleg? -Vonta fel a szemöldökét.

-Ne értse félre. -Forgattam meg a szemem.

♡

-Miss.Black tudja ,hogy nem szabad oda be mennie.

-Kérem ,utoljára a temetésen voltam ott. Asszonyom...legyen szíves. -A temető előtti kapun átkok és ártások sokasága volt. A nő aki itt dolgozott kisgyerek korom óta ismertem. Hatvanas éveiben járt már. -Kérem. -Suttogatam kétségbe esetten. Rosier a hátam mögött állt, nem szólalt meg csak hallgatta a beszélgetést.

-Ahogy akarja ,de én ezt nem nézem végig. -Hátat fordított le tette a kulcsot a pultra majd ki ment az ajtón. El vettem a kulcsot és el indultam a kapu felé.

-Jöjjön.. -Néztem a férfira. Ki nyitottam a kaput ,majd fel tartottan a kezem amiből kékes lila fenycsóva tört ki. Rosier ámulattal figyelte az összes mozdulatom. Fejem fölé tettem a kezeimet majd Regulusra gondoltam. Arra mikor még a Roxfortba jártunk. Mikor együtt voltunk. Az első csókra. Az első lépésekre...rá. Mindent újra elképzeltem vele. Majd le engedtem a kezem és léptem egyet.

-Sikerült. -Súgta Rosier.

-Hát persze. -Motyogtam majd be léptem a temetőbe. A lábam alatt először bizsergést éreztem ezért azonnal vissza léptem. A jobb lábam újra fel emeltem és léptem egyet. A temetőben a köd miatt aligha lehetett valamit látni. -Kövessen. -Mondtam majd tettem egy újabb lépést. Egyre gyorsabban vettem a lépéseket.

-Nora ,várjon!

-Siessen már. -Válaszoltam neki türelmetlenül. Ekkor meg torpantam. Mert ,hogy ott álltam. Ott álltam a sír előtt.