Rosier
Sokszor gondolkodtam már ezen a pillanaton. Ahogy Norával egy ágyban fekszünk. A teste hozzám ér, én simogatom őt és egyre közelebb kerül hozzám. Most megtörtént. Nora fekszik mellettem. Az én Norám.
Reggel ahogy felkeltünk elkezdtem készülődni. Nora össze csomagolta nekem a bőröndöt amit magammal vittem New Yorkba. Reggelit készített és mikor indulásra készen álltam kifaggatott mindenről.
-Mindent bepakoltál? -Kérdezte ,és az összes létező dolgot felsorolta. -Pálca? Sose tedd a farzsebedbe. -Mondta én pedig kicsit bólintottam. Nem figyeltem arra amit mond ,inkább csak bámultam. Először a derekát ,azt az észvesztően karcsú derekát. Ahogy a pizsama felsője rá simult ,a könyökéig fel volt húzva a szürke felső így épphogy kilátszott a felirat amit a kezére véstek. Tegnap este láttam ,de egyenlőre nem tettem szóvá. Nem akartam elrontani az estét.
A tekintetem egyre feljebb siklott. A mellkasára ,a karjaira ,a nyakára. Az arcára ,arra a gyönyörű kerek arcára. A hatalmas zöld szemeire, és a még nagyobb pilláira ,a duzzadt vastag szájára és a pisze orrára. A göndör hosszú csípő alá érő barna hajára ami kiengedve még gyönyörűbb volt. A válláról omlott le és elfedte az egész hátát és fenekét.
-Írj levelet ha oda érté.. -Nem tudta befejezni a mondatot mert megragadtam a derekát és megcsókoltam. Erősen szorított magához mintha nem akarna elengedni. Lélegzet vesztve váltunk el egymástól ,és kipirosodva lépett egyet hátrébb majd lassan rám emelte nagy szemeit. -Nem akarom hogy el menj.
-Írni fogok neked Nora. Ígérem. -Mondtam halkan. Nem tudtam a szemébe nézni, mert nem akartam őt itt hagyni ezek után. A táskámat gyorsan felvettem a pálcámat pedig a zsebembe süllyesztettem. Hátat fordítva elindultam az ajtó felé és meg próbáltam el hagyni a házat. De nem ment. El kell köszönnöm tőle. Ledobtam a táskám és vissza fordultam hozzá. A karjaimba ugrott és szorosan a nyakam köré fonta a kezeit.
-Szeretlek. -Mondta ,lassan eltoltam magamtól és megcsókoltam.
-Én is téged Nora Black. -Mondtam mikor elváltunk majd sietősen hátat fordítottam felkaptam a táskát és hoppanáltam.
♡
A minisztérium előtt három batár állt ,mindegyik előtt négy-négy thesztrállal. Mordon és Williamson a falnak dőlve beszélgettek valamiről. Proudfoot az egyik batár előtt várakozott és mikor meg látott intett. Felé indultam de ekkor meg hallottam ,hogy valaki a nevemet kiáltja. A parancsnok lépett felém és papírokat tömött a kezembe.
-A kis barátnőjének jól jöhetnek ezek az akták. Tegye el ,és ne lássam a küldetés végéig ,értette?
-Igen ,Uram. -Bólintottam és a hónom alá tettem. Miben segíthet ez Norának? -De még is honnan.. -Kezdtem bele de a parancsnok mosolyogva közbe szólt.
-Nora Black igazán harcias ha a bátyjáról van szó. -Mondta.
-Siriusról? -Meg rázta a fejét és a vállamra tette a kezét majd tovább ment. Elgondolkodtam ,mit akarna még mindig Regulusról tudni? Hiszen eddig voltunk a temetőben ahol eltemették. Nem találtunk ott semmit ,onnan az anyjához ment ahol nem tudom mi történt. Nem mondta el ,azután megjelent Remus és több mint két hétig nem láttam. Nem tudom mit csinálhattak addig ,vagy mit deríthettek ki. Titokzatoskodott mikor a minisztériumban találkoztunk. Tegnap pedig nem kérdeztem rá. Talán ha írnék neki egy levelet ,elmondaná.
Magam elé vettem a mappát ,és vonakodva de kinyitottam. Rengeteg papír volt benne. Úgy éreztem ,hogy semmi közöm nincs hozzá és nem is volt. A kíváncsiság hajtott.
Először is Regulus anyakönyvi kivonata volt benne ,Siriuséval egybe tűzve. Alatta Nora egy pár papírja ,majd egy levél amit Walburga Black írt egy éve amiben leírja azt ,hogy rajta és a nem kitagadott családtagokon kívül senki nem léphet a fia és a férje sír emlékéhez. Kiemelve Norát és a bátyját Siriust.
Ez alatt Mr.Black papírjai voltak, ami mind arról szólt mennyi pénzt költöttek ,és a temetési papírok.
Alphard és Cygnus Black ,Nora anyjának testvéreiről is sok lap volt ott.
Semmi használható papír nem volt ott ,csak anyakönyvi kivonatok és felesleges papírok. Be zártam a mappát ,és az egyik ablak párkányban ülő baglyot magamhoz hívtam.
-Ezt vidd el ,Nora Blacknek! -Adtam meg az utasítást és már fel is szállt.
-Mr. Walsh ,indulunk. -Szólított meg az egyik auror ,én pedig bólintva beszálltam Rémszem mellé a batárba.
Hosszú út állt előttünk, és nem tuduk mi fog ránk várni.
Nora
Az életem, tönkre megy.
Tizenkilenc éves vagyok ,lassan húsz mégis annyi dolog történt velem már ezek alatt az évek alatt is hogy már semmin nem tudnék meglepődni.
Tizennégy voltam, mikor a bátyám elszökött otthonról, Regulussal és a szülőknek nem nevezhető emberekkel maradtam egy házban.
Nem sokáig, mert Regulus eltűnt az életemből, magamra hagyott abban a házban és nem kellett sok hogy én is elmenjek onnan.
Siriushoz költöztem, és onnan mentem utolsó évembe a Roxfortba.
Regulus, Lily, James és az Apám meghaltak ,Siriust lecsukták ,Remus pedig eltűnt.
Andy volt az egyetlen ember aki velem volt. Most pedig ,minden kiderült ,Regulus tényleg halálfaló volt. Sirius ártatlanul van börtönben ,és Pettigrew szabad lábon van. Mi más derülhet még ki?
-Nora.. -Szólított Remus. -Nora.. -Ekkor üveges tekintettel néztem fel rá, aggódva nézett engem majd szó nélkül magához húzott. -Szeretlek. -Mondta ,én pedig felzokogtam.
-Te vagy a legjobb barátom, ne hagyj itt. -Ekkor bólintott és elhúzódott tőlem. Andy mellé állt, kivette Dorat a kezéből majd meg pörgetett.
-Gyere pici lány, nézzük meg a pelust. -Andy felnevetett ,nekem pedig hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Velem voltak, nem hagytak itt.
(Írói.sz.sz: Ez mennyire abszurd amúgy hogy tizen akárhány év múlva meg Remus gyerekének az anyja lesz Nymphadora. Na mindegy ,további jó olvasást!)
Ekkor a semmiből be repült az ablakon egy nagy szürke bagoly ,aminek a lábára egy vastag köteg mappa volt fel kötve. Kié lehet ez a madár? A mappára csak az volt felírva hogy Black ,semmi több. Ki küldhette?
A madár nyakán volt egy kis papír kötve így gyorsan le vettem róla, adtam neki eledelt amit kedves huhogással meg köszönt majd kirepült az ablakon.
A kis papíron ez állt: Szeretlek!
-Rosier.. -Suttogtam. Ekkor Andy felpattant és együtt kinyitottuk a mappát. -Mi ez a sok papír? -Kerekedett el a szemem. Fel néztem Andyre akinek a szája tátva volt és csak ennyit tudott kimondani.
-Ez a Rosier...igencsak kitett magáért. -Ekkor vissza fordultam a mappához eltoltam és írni kezdtem.
Rosiernek..
