10. Fejezet

10 0 0
                                    

Star a reggelét a kertben kezdte és egy csokornyi virágot szedett, amit aztán összekötözött. Yato mosolyogva sétált felé és elsőnek a lányra, majd a virágcsokorra nézett.

-Mész szerelmet vallani Lucfenyőnek?-kérdezte szórakozottan.

-Nem. Ezek a virágok most más célt szolgálnak.

-Oh igazán?

-Ma van anyu hálának napja.-itt elkomorodott Yato.

-Sajnálom Star, nem akartalak megbántani!

-Yato, te nem tudsz engem megsérteni.-mondta mosolyogva.

A halálisten kissé rosszul érezte magát, annak ellenére is, hogy Staron nem látszódott, hogy megbántódott volna. A lány egy portált nyitott a temetőbe és Yato mellé lépett.

-Te is Ascanaba?

-Aham. Valakinek le kell lepleznie Ahront.

-Tessék?

-Van egy erős gyanúm, hogy Ahron konzulens nem az akinek látszik.

-Yato, bármit is teszel, egy valamit kérek. Épségben gyere haza. Egészen sokunknak szüksége van rád.

-Ha nem teszem?

-Megverlek.

-Oké, ez egy jó érv.-mondta nevetve.

Átléptek a portálon és Yato megsimogatta Star hátát és elment. A lány pedig odasétált az anyukája sírjához és letette a virágcsokrot, majd leült elé.

-Szia anyu. Tudom, régen látogattalak meg, sok dolgom volt. Gondolom, apu nem mesélte, hogy felküldött engem a Mennybe. Igen, megtette, de nyugi, csak pár hetet maradtam ott. Aztán a kényszeresküvőm napján leléptem és a Pokolba szöktem. Ismered Samuelt? Oh, bocsi Lucifert. Szóval a lényeg, hogy a rémtörténetek annyira nem igazak. Velem egészen aranyos.-halkan felkuncogott Star.-És... Be kell vallanom, hogy a szemnek egészen vonzó külsővel rendelkezik.-a haja egyik fürtjét a füle mögé igazította.-Aztán... Nos... Erről nem beszélhetek. Bocsi anyu, de ha valaki meghallja Lucifer titkát, akkor többé szerintem nem mehetek vissza.

A szél kicsit felélénkült, mintha csak egy egyetértő igennel válaszolna. Star nagyot sóhajtott és felállt.

-Hiányzol anyu... Nem is tudod, hogy mennyire.-suttogta.

A lány megfordult és az apjával találta szembe magát, aki a fának dőlve nézte a lányát.

-Szia apu.

-Szia Kicsim.

-Jól vagy?

-Igen.

Star odalépett az apjához és megölelte.

-Jobban is nézel ki.

-A fénykorom anyád mellett volt. Elmegyünk egy sétára..? Ha már apám bevállalta, hogy viszi az irodát még két napig...-ezeket nehezen mondta ki.

Héliosz túl büszke és makacs ahhoz, hogy beismerje, hogy vannak dolgok, amikben Albert egy picivel is jobb. Meg aztán, az egoja egy része nem is bír a ténnyel, hogy ő kért segítséget. Nem a népe miatt utál saját vallomása szerint gyengének látszódni, hanem a lánya miatt, aki a világot jelenti számára és talán egy másik férfi számára is.

-Persze apu.-mosolyodott el.

A két Timelord elhagyta a temetőt és Héliosz se érezte tovább azt a nehéz, nyomott levegőt, mely a szívét nyomta. Mindent megadna azért, hogy a múltjában megvédje a szerelmét, vagy netán a fiát kitörölhesse, aki egy részeg estén, pontosabban Adallina halála után fogant meg.

Tűz & Fény KastélyaWhere stories live. Discover now