Fear Of Everyone - Taekook -

Two⏳

-All my friends always lie to me
I know they're thinking-

Jungkook pov.

Lihegve kapaszkodtam fel a 3. emeletre ahol első órám lesz, bakancsom hangosan csapódott neki a márvánnyal borított padlón, mely csak úgy visszhangzott az ürességtől kongó folyósón.

Tekintve, hogy már 10 perce becsöngettek, senki nem tartózkodott az osztálytermen kívül, így utolsó nyugodt másodperceimet kiélvezve lassítottam lépteimen.

Sosem szerettem oda benyitni, nem csak a hangzavar miatt mely ellepi az osztálytermet, hanem mert mindenki egy emberként fordult felém megvető pillantásokkal illetve ahogy helyemre sétálok. Persze beszólni már senki sem mer, de ezekkel a nézésekkel előszeretettel bombáznak. De mint mondtam még mindig jobban megéri ez nekem mint a buszon átélni ugyanezt.

Ahogy az ajtó elé léptem halkan nyomtam le a kilincset, majd egy nagy levegőt véve léptem át a küszöböt, és ahogy azt előre megjósoltam a többség hátrafordulva vezette tekintetét végig rajtam. Kizárva ezeket a nézéseket dobtam le táskámat a terem végén lévő pad tetejére, és némán helyet foglaltam várva, hogy az óra folytatódjon.

-Igazán megtisztelsz Jungkook, hogy megint csak időben érkeztél az órámra. Már kezd nagyon fogyni a türelmem veled szemben, ne lepődj meg ha egyik nap egy igazolatlan óra vár rád a naplóban.- mosolygott rám a tanár gúnyosan, mire én csak vállatvonva feküdtem rá a padra, jelezve, hogy innentől mindenki hagyjon békén.

-Szóval ahogy mondtam következő órán dolgozat várható a csontokból és izmokból, ma még átismétel...- és innentől kiesett minden, a hangokat egyre messzebbről és halkabban hallottam, végre nyugodtan tudtam egyet pihenni, hol máshol mint a nap első óráján, biológián.

:::::::::::::::::::

-Jk...- hallottam meg becenevemet valaki szájából, mire egy hirtelen mozdulattal ültem fel székemből, majd még mindig egy kicsit hunyorogva az erős, vakító fénytől néztem fel Ericre majd a mellette álló Kevinre, kik csak röhögve figyeltek.
-Látom megint szépeket álmodtál.- mutatott Kevin számra, mit csak most vettem észre, hogy egy kisebb nyálcsík folyik le annak sarkából.

-Kuss, alig aludtam valamit az éjszaka.- morogtam egy szúrós pillantást vetve rájuk, majd táskám mélyéből előhalászva telefonomat csekkoltam le az időt, miszerint már 10 perce szünetünk van.

-Nem tudtatok volna hamarabb kelteni?-dörzsöltem meg orrcsontomat idegesen, de ők csak felrántva engem a székről húztak maguk után.
-Nem én vagyok az ébresztőórád, úgyhogy ne kérjél számon.- fújt egy lufit rágójával Eric, majd egy szemforgatás után kicsapta az udvarra vezető ajtót.

Rosszkedvűen mentem utánuk, majd az iskola mögötti részhez érve láttam meg a többieket kik már nagyban cigiztek és iszogatták az energiaitalukat egy padon ülve.

-Na végre, hogy megjöttetek.- állt fel Hyungwon a helyéről egy pacsira tartva kezét, mire én lazán belecsapva vettem ki a felémnyújtott dobozból egy szál cigit, majd a farzsebemből elővéve egy öngyújtót tartottam a végéhez.
-Csipkerózsikát felébresztettük az álmából.- mutatott rám Eric, megmagyarázva, hogy miért késtem.

Leülve a padkára fújtam ki a füstöt nézve, ahogy lassan felszáll majd egyre csak vegyül az oxigénnel. Most kivételesen nem kapcsolódtam be a témába amiről szó volt, csak csendben vettem újra szájam közé a megnyugvást adó rudat és lassan beszívva a nikotint hunytam le szememet.

-Jungkook te jössz?- szememet felnyitva láttam meg a várakozó tekinteteket, mire értetlenül néztem körbe.
-Miről maradtam le?- pillantottam Hyungwon irányába, mire ő csak sóhajtva itta ki itala maradékát.

-Szombaton buli Sunwoonál.- gyűrte össze tenyerében az üres helles dobozt, majd egy kukát keresve szemével elsétált.
-Benne vagyok mint mindig.- vontam vállat intve egyet kezemmel, mire a többiek csak morogva bólintottak válaszomra. Szerintem tök mindegy nekik, hogy jövök-e vagy sem, ezért sem értem miért kérdezték meg tőlem.

Egyikükhöz sem állok közel, örülök ha a nevüket megjegyeztem. Talán Kevinnel beszélgettem eddig a legtöbbet, de a többi 5-ről fogalmam sincs, hogy kik, a nevükön és az osztályukon kívül. Bár nem mintha nagy erőfeszítéseket tettem volna annak érdekében, hogy megismerjem őket mivel nem különösebben érdekelnek.

A bulikon és szüneteken kívül úgy sem lógok velük, amúgy is elveszítettem már mindenki iránt az érdeklődésemet. Legalábbis most így érzem, aztán ki tudja lehet jön egy olyan személy aki majd jobban fog érdekelni, de az úgy érzem nem mostanában lesz.

:::::::::::::::::::

Tollamat pattogtatva néztem percenként az órámra várva, hogy végre kicsöngessenek az utolsó órámról is, és elmehessek innen. Ma szokásosan csak a padon feküdtem vagy éppen a füzetembe firkálgattam órán, vissza nem tudnám mondani, hogy miről volt szó az órákon, sőt azt sem, hogy milyen óráim voltak a nap folyamán...

Egyáltalán nem látom értelmét ennek az egésznek, de lehet csak én vagyok ennyire iskolaellenes. Szünetekben most inkább itt maradtam fent a teremben, semmi kedvem nem volt hallgatni azoknak az idiótáknak az agymenéseit, és hogy éppen milyen csajt fektettek meg a hétvégén.

Sosem érdekeltek a nők, de ez is egy olyan titkom amiről ugyancsak nem tud senki, és remélem ez így is marad. Még csak az kéne, hogy elterjedjen, a Nagy Jeon Jungkook a fiukhoz vonzódik.

Erre is csak akkor jöttem rá, mikor egy volt barátom iránt furcsa érzelmeim támadtak, ami másoknál nem jött elő csak nála. Nem is annyira foglalkoztam ezzel az érzéssel egészen addig, míg egyszer a tesi öltözőben végignéztem, ahogy átveszi ruháit, és hagy ne mondjam el milyen gondjaim lettek a látványtól.

Megijedtem ezektől az érzésektől, hiszen nemhogy fiuknál de nőknél sem éreztem még ilyen szintű vonzódást, és egy jó ideig nem is tudtam magamban elfogadni ezt, így csajokkal kezdtem el kavarni, hátha így elfelejtem ezt az érzést és egyszerűen csak az a probléma, hogy túl régen voltam bàrkivel is romantikus kapcsolatba, de ezekután sem múlt el.

Ez egészen addig foglalkoztatott míg apukám meg nem halt, utána már mint más sem, ez sem tudott érdekelni, főleg mivel azóta ez a személy az egyikőküje azoknak akik utálnak. Ez az érzés sajnos nem kölcsönös, soha nem tudnék utálni egy olyan embert akihez egykor még vonzódtam, és egyébként sem tett ellenem semmit amiért lenne okom utálni őt.

Soha nem mutattam ki felé ezeket a gyengédebb érzelmeket, és most így visszagondolva jól is tettem, hogy mélyen eltemettem magamban, különben már első dolga lett volna kikürtölni az iskolában, hogy a saját nememhez vonzódok. Ráadásul Kim Taehyunghoz...

                 
                    :::::::::::::::::::