Szemembe néző sötét emlékek,
Között, tükörből hallgatózik az árnyék.
Sárgán ringató dallamtól majd' megtérek,
Midőn magamtól hánynék.
"Messzi földi rejtekekben, rád vár a sötétség,
Menned kell, ha menni hív a végzet!".
Körülöttem, szemek tüzében a megvetés ég,
Perzselő számonkéréssel, mert nem állok készen.
Vért nyelve próbálkozok, de nem beszélek,
Kezemmel kapkodva keresnék segítséget.
Mély levegőkkel tudatosítom, hogy még élek,
Fulladva hányadékomban fekve várom a véget.
