Living Doll - Jikook, Jimin x BTS (+18+)✔

5. After

Jungkook pov

Úgy ébredek, hogy a karomon van a feje, amitől kissé elzsibbadt. Óvatosan kihúzom alóla, hogy ne ébredjen fel, mire morogva befúrja a fejét a hónom alá. A ruhámon keresztül érzem a forró levegőt, amit lassú ritmusban kifúj rám.

Eszembe jut Yoongi, hogy hogy eltűntek tegnap a lánnyal. Gondolom, szexszel zárták az estét. Elképzelem őket, ahogy szeretkeznek, és fojtogatni kezd a hányinger. Miért gondolok ilyesmire?

Mi értelme van így felkelnem? Eddig minden napom úgy telt, hogy rá gondoltam, és ő motivált mindenben, amit csináltam. Most, hogy minden reményem vele kapcsolatban a porban fekszik, mi vigyen előre? Ki kéne vernem a fejemből, de nem megy. Nem tudom elképzelni, hogy valaha is mást szeressek. Lehet, hogy az a csaj csak egy futó kaland, de az már nyilvánvaló, hogy irántam nem érez az égvilágon semmit, legfeljebb haverságot. Az is simán lehet, hogy full hetero. Legalább ezt ki kéne derítenem. Bár... minek? Semmi értelme. Semminek nincs értelme.

Ott hagyom Jimint az ágyban, és hirtelen fázni kezd az oldalam, hogy már nem fújkodja rá a meleget. Lemegyek a konyhába, hogy igyak egy jó erős kávét. A két takarítónő jó reggelt meg boldog szülinapot kíván, ők már két órája próbálják rendberakni a házat. Intek nekik, és bocsánatot kérek a felfordulásért, mire csak kedvesen mosolyognak, pedig a vendégszoba láttán meglehet a véleményük...

A telefonomban sorakoznak az üzenetek, „kösz a bulit", „boldog 18-at", „milyen felnőttnek lenni?" „kösz, hogy felpróbálhattuk a szexbabádat, fasza volt" meg hasonlók. Aztán egy üzenet Jintől: „Csak szólok, hogy 12-re átmegyünk hozzád a dream teammel afterozni, ne mondj semmit, úgyse tudsz lebeszélni!"

Tipikus Jin. Tényleg nem tudnám lebeszélni, pedig semmi kedvem most emberek között lenni. Semmihez nincs semmi kedvem. Mivel 11 óra elmúlt, gyorsan csinálok egy szendvicset, amit be is falok, aztán összedobom Jimin tápszerét, és felviszem neki a szobámba.

Ahogy kinyitom az ajtót, megdörzsöli a szemét, és borzas, álmos fejjel felül az ágyban. Nem tudom miért, de melegséggel tölt el a látványa. Mintha lenne egy aranyos háziállatom.

- Jó reggelt – köszönök neki, és a kezébe nyomom a tálat az undorító trutyival.

- Jó reggelt! – válaszol, majd azonnal mohón kanalazni kezdi azt a borzalmat.

- Lassan, még félrenyeled! És az ágyamra ne menjen! – mondom neki anyukás hangsúllyal, de nem sok eredménnyel.

Ugyanolyan mohón falja, és a következő percben ki is csöppen a takaróra. Nem haragszom rá, csak felvont szemöldökkel mosolygok. Úgy látszik a kulturált étkezést nem sikerült belekondicionálni.

- Egy órán belül megint jönnek a barátaim – közlöm vele –, de most csak négyen.

Teli szájjal bólint, majd miután nagyjából lenyelte a falatot, megszólal:

- Az jó, annyival egyszerre is elbírok, nem kell majd annyit várniuk a sorukra.

- Jaj, te, nem azért jönnek, csak beszélgetni akarnak.

Újra megtömi a száját, közben értetlenül néz rám, majd alig érthetően, teli szájjal megkérdezi:

- Maradjak a szobádban?

- Nem kell, ha van kedved, lejöhetsz.

Összeszedem magam, felöltözöm egy bő pólóba meg egy pamutgatyába, Jiminnek is adok ruhát, aztán már hallom is, hogy az egyik szobalány beengedi a hívatlan vendégeket.

- Jaykaaaaaayy!!!! Hol vagy, te felnőtt férfi??? – üvölti Jin, hogy zeng tőle a ház.

Elindulok lefelé, mögöttem Jimin lépked, és önkéntelenül vigyorgok, mint a tejbetök. Nem tehetek róla, bármilyen szar napom van, ezek négyen mindig fel tudnak vidítani.