Living Doll - Jikook, Jimin x BTS (+18+)✔

20. Jó fiú

- Nagy csalódást okoztál nekem, azt hittem, engedelmes babát neveltem belőled.

- Nagyon sajnálom, Dr. Park, én nem akartam... Bedrogoztak és megvertek...

- Megengedtem, hogy beszélj? - kérdezi halk, hűvös hangon, hogy megdermed bennem a vér.

Megrázom a fejem, és összeszorítom a szám.

- Azért vertek meg és azért drogoztak be, mert engedetlen voltál! Kénytelenek voltak, mert ellenkeztél! Tudod te, mennyibe kerül most a javíttatásod a gazdádnak? Tudod, mennyi bosszúságot okoztál neki ezzel?!

- Dr. Park... Azért... ellenkeztem, mert a gazdám nem akarta volna, hogy használjanak...

Az igazság az, hogy ellenkezés nélkül is bedrogoztak és megvertek, de ezt nem mondhatom. Ugyanis Dr. Parknak soha nem szabad ellent mondani, vagy azzal vádolni, hogy téved. És különben se hinne nekem.

- Az a gazdád dolga, hogy kinek mit enged, nem a tiéd! Ha annyira nem akarta volna, akkor nem hagyta volna nekik, sőt, el se visz magával. Nem a te dolgod eldönteni, hogy kinek teszed szét a lábad, hanem az övé! - olyan közel hajol az arcomhoz, hogy érzem a leheletét - Mi a te dolgod?

- Engedelmeskedni bárkinek, bármikor - mondom, amit tőle tanultam.

- Így van, ez a legfontosabb, amit tudnod kell, és úgy látszik, mégsem sikerült megtanulnod! - csalódottan rázza a fejét.

- Milyen az engedetlen baba, Jimin?

- Használhatatlan, értéktelen, selejtes hulladék... - motyogom magam elé.

- Nem hallottam jól.

- Használhatatlan, értéktelen, selejtes hulladék!

- Így van. És hová való a hulladék?

Kicsordul a könnyem. Letörölném, de nem tudom, le van szíjazva a kezem.

- A szemétégetőbe... - szipogom.

- Úgy bizony! Látod, tudod te a leckét.

Eszembe jut az égető, ahová havonta levittek minket, hogy megmutassák, mi vár arra, aki használhatatlan, félresikerült. Azóta is gyakran álmodom róla, annyira iszonyatos az a hely! A padlón kupacokban hevernek azoknak a babáknak a meztelen holttestei, akik valamilyen hibájuk miatt eladhatatlannak bizonyultak. Gyönyörű szemeik élettelenül merednek a semmibe, mielőtt hatalmas vaskemencékbe dobják és hamuvá égetik őket. Iszonyatos szag van ott, füst és forróság.

- Te nem kerülsz az égetőbe, de meg kell, hogy büntesselek, hogy végre biztosan megtanuld a leckét, másképp nem engedhetlek vissza a gazdádhoz.

Kiszárad a szám, annyira félek, hogy remegni kezdek, de nem merek megszólalni, nehogy rosszabb büntetést adjon, mint amilyet eredetileg akart. Előveszi a szájpecket az egyik szekrényből, felteszi rám, meghúzza a szíját. Aztán jön az eszköz, amit mi csak 'kígyó'-nak hívtunk. A legnagyobb fájdalom, amit el lehet képzelni. Bármit megtennék, hogy megússzam ezt. A könnyeim versenyt futnak az arcomon, alig látok tőlük. Felemeli a fejem, csatlakoztatja a kígyó végét a tarkómhoz, vékony tüskéi a bőrömbe szúródnak. Belemarkolok a lepedőbe, ráharapok a szájpecekre, olyan erősen, ahogy csak bírok. Dr. Park bekapcsolja a gépet, ami a kígyó másik végére van kötve, tele kapcsolókkal. Közepes fokozaton kezdi. Az égető fájdalom végigszalad a gerincemen, és szétterjed az egész testemben. Olyan, mintha minden porcikámat egyszerre marcangolnák izzó vassal. Megfeszül minden izmom, a repedt bordáim és a szétrúgott gyomrom fájdalma ehhez képest kellemes bizsergés. Feltekeri maximum fokozatra, mire felüvöltök, de a hangomat belém fojtja a szájpecek. Mellette szivárog a nyálam. Összeszorítom a szemem, hátam ívbe feszül, a szíjak belevágnak a bőrömbe, rázkódik az egész testem, kidagadnak az ereim, folyik a könnyem. Mintha élve dobtak volna be az égő vaskemencébe.