Damon Salvatore és az Ősi vámpír lány

Klaus Mikaelson

~Damon~

-lányook nem tudjátok hova ment Elena?-kérdezem a lányokat de inkább a boszorkányt
-talán megtudom mondani,van egy kereső bűbáj-mondja Bonnie
-és hogy mükődik?-kérdeztem
-kell egy térkép,gyerták,valami személyes tárgy-és már adtam is oda neki a dolgokat

Bonnie elkezte a varázsigét és 5 perc után végzett is.Megmondta h az 5.kerületi utcában van.Azzonal mentünk oda.

~Elena~

*Bim-Bam*

-sziasztok!-köszöntöt egy férfi
-enye Niklaus megsem ismered a hugaidat?-kérdezte Rebeka
-Rebecca?Elena?-döbbent le
-na mégis megy ez-mondtam és mentem volna be de nem sikerült mivel Klaus nem invitált be
-esetleg beszeretnétek jönni?-kérdezte Klaus
-Nem bazdmeg! nem azért jöttem hogy itt kint ácsorogva beszélgessünk,na beengedsz végre?-kérdeztem
-Persze, gyertek be-mondta és azonnyomban bementem szupergyorsaságal és Klaust torkánál fogva emeltem a falhoz fel
-milyen kedves hogy máris megakarsz ölni,elég irunikus az után hogy megöltem az anyádat meg a nevelő apádat-mondta ravaszkás mosolyal
-te szemétláda!-mondta Rebeka és átvette a szoritásomat

Miközben én kerestem egy kandalohoz valo piszkavasat.És vissza mentem Rebekáékhoz,majd 2 percel később csöngetek egyfolytába és kopogtak is.Kinyitotam és Damon és Stefan és Ceroline és Bonnie ált az ajtóba.

-Hivd be őket-mondtam
-gyertek be-mondta Klaus
-szerencséd hogy még nem kapcsoltam magam ki!-figyelmeztetem
-miért is?-kérdezte egy kicsit szagatottan beszélve

Hazudtam magamnak,egészen addig nem tudtam magamról az igazat, egészen addig amedig Damonal nem feküdtünk le.Miután lefeküdtünk tudatosult bennem az, hogy erősebb vagyok egy normál vámpirnál. Én
Egy ősi vagyok, Rebeka változtatott át 1002 éve pontosan, ki büvölte belölem és nem emlékeztem semmire de most hogy találkoztunk vissza adta az emlékimet. Sokkolt eleinte hogy már 1002 éve folyton magányos vagyok de lassan 1 hete Damonnal járok.Nagyon szeretem és nem tudnám megtenni vele hogy elhagyam,hacsak ő maga nem kéri,és az a jó hogy megtudom büvölni az átlag vámpírokat.

-Tudod Rebeka köszi hogy vissza adtad azt az emléket hogy átváltoztatál-mondtam majd Damon felé fordultam és arébb mentünk egy szobával hogy elmagyarázam miről is beszélek,a lányok is utánunk jöttek és Stefan is.

-szóval....?-kérdezték
-elszeretném magyarázni hogy lettem vámpír, pontosaban ősi vámpír de ez most nem alkalmas mert bosszút állok Klauson-holnap elmegyünk a Kávézoba  és ott mindent elmondok-mondtam majd mondtam nekik hogy nyugodtan menyenek el csak Damon maradt
-köszönöm hogy itt vagy nekem és hogy vagy nekem,nameg hogy mindig számithatok rád-mondtam majd megcsokoltam
-szintugy,szeretlek-mondta és vissza csókolt

Visszamentünk.

-nos Rebeka hova is tettem azt a piszka vasat?-kérdeztem
-azt hiszem az asztalon van-mutatot a tárgy irányába,és felvettem majd vissza mentem Klaushoz
-most mit fogsz csinálni Elena?-kérdezte ravaszon vigyorogva
-addig kinozlak mig azt nem kéred hogy levágjam a fejed vagy kitépjem a szívedet-avattam be
-nem zavar hogy összevérezed a padlot Elena?-kérdezte Kol
-oh Kol szia-öleltem meg,amit viszonzott
-szia szépségem-mondta az ölelést befejezve
-van itt pince?-kérdeztem mind3-tól
-van balra le a lépcső-mondta Klaus majd átvettem Rebekátol az irányitást és levonszotam a pincébe
-namost a következö a felálás-mondtam
-halgatlak-mondta
-megkinozlak addig mig azért nem könyörögsz hogy öljelek meg,de mivel te azt tudod hogy erre nem fog sor kelülni ezért csak megprobálom elérni a célomat-mondtam majd eltörtem a jobb kezét és kirugtam 2 lábát
-de tűzes vagy hugicám-mondta mosolyogva
-nem fáj,nem akarod hogy tovább kinozalak?-somolyogtam mert tudtam hogy nem fog feleni

Ezért a piszkavasat beleszurtam a vállába majd a hatába kétszer és végül a szivébe.Otthagytam és felmentem.

-nos, hogy ez meg is van én mentem-köszöntem el majd megöleltem őket és elmentem

- haza mentem -

Természetesen Damon otthon volt és csinált valamit a konyhába.