Hangjegyekkel a szívemben

3.

Az este viszonylag hamar eljött, ezért sorba engedhettük be a fiúkat. Havonta mindig összeülünk iszogatni, beszélgetni és ilyenkor az egèsz csapat együtt van. Lizzie-n kívül már mindenki megérkezett kivéve Daniel-t, de ő kénytelen volt lemondani a találkát váratlan családi okok miatt.
A srácok elfoglalták szinte az egész nappalinkat, vigyorogva ugrattuk egymást, előkerült a pia és a poharak, egyszerűen jól éreztük magunkat, hiszen a sok fellépés miatt alig tudunk találkozni. Persze néha felugrottunk egymáshoz, de akkor nem volt ott az egész csapat.

- Na és hol van a csaj, akit beharangoztatok?- kérdi Carl miközben mindenkinek tölt az általa hozott löttyből. Végszóra kopogtatni kezdtek, ezért mentem is ajtót nyitni. Lizzie állt előttem farmer rövidnadrágban és egy piros topban, kezében egy tállal, ami le volt fedve egy kis ronggyal.

-Gyere be- léptem arrébb az útból. Meglepetésemre a fiúk már mind "felsorakoztak" a nappaliban, hogy üdvözölhessék Liz-t. Lizzie ezt látva zavartan elnevette magát, majd mindenkihez odament és bemutatkozott. Amikor az egyik haveromhoz ért meglepetten nézett fel rá.

- Te Kevin Beckett vagy, ha nem tévedek- mosolyodott el- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.

- Mi? Őt ismered, de minket nem?- értetlenkedtünk teljesen egyszerre Derek-kel. Kevin-ből erre kirobbant a nevetés és Lizzie is éppenhogy vissza tudta tartani.

- Kevin-nek van egy dala, ami Londonról szól és a kedvenc dalszövegíróm írta. Amikor honvágyam volt mindig ezt hallgattam.

- Szóval szereted azokat a dalokat, amiket Songwri ír?

- Igen, Carl.

- Na jó, most már ne álldogáljunk, üljetek csak le!- szólt rájuk Martin. Amíg a többiek elhelyezkedtek hoztam poharat Liz-nek is és az általa hozott sütiket is az asztalra tettem.

- Te tudsz sütni?- kerekedett el Derek szeme miközben a vaniliás kekszért nyúlt.

- Képzeld még főzni is- válaszolta Liz. Különös így az én baráti körömben látni, de annak örülök, hogy ilyen fesztelen a srácokkal.

- Komolyan? Mond Liz, lennél a feleségem?- dühtől eltorzult arccal fordulok a drága barátom felé, de mielőtt még megszólalhatnék Liz hangos nevetése csendült fel.

- Ki gondolta volna, hogy ha visszajövök minden nap megkérik a kezemet?- nevetett.

- Minden nap?- ráncoltam össze a homlokomat.

- Hát igen... engem is visszautasított- sóhajtja lemondóan Martin.

- Fiúk, ha ilyen éhezők viadala típisú életet éltek én szívesen főzök nektek néha.

- Komolyan?- csatlakozik be a beszélgetésbe Carl.

- Persze. Napközben ráérek, szóval semmibe sem telik nekem.

- Az tök jó lenne.

- Azt nem mondom, hogy minden nap fogok főzni, de két- három naponta szívesen megetetlek titeket.

- Egy angyal vagy- A fiúk mind őszinte csodálattal bámultak Lizzie-re, mintha egy hős lenne. Amint kibeszéltük a főzős dolgokat végre előkerült a pia és az ötlet, hogy kérdezz- feleleteket játszunk felnőtt módra.
Ha valaki nem válaszol, akkor iszik. Ugye milyen felnőttes?
Mindenki poharába töltöttünk egy kis töményet, aztán körbe ültünk. A kérdezést Carl kezdte, aki mindenkinek feltett egy-egy eléggé kellemetlen kérdést, amire valaki válaszolt, valaki pedig ivott.
Amikor Lizzie-hez fordult izgatottan vártam, hogy valami pikáns információt megtudjak az új szomszédnőmről.
- Nos, Liz- nézett Carl összehúzott szemmel az új "áldozatára"- kezdjük egy lightos kérdéssel.

- Hallgatom- mosolygott rá Liz.

- Hány pasival voltál már együtt?

- Kapcsolatban vagy ágyban?- kérdezett vissza kihívóan.

- Az utóbbira lennék kíváncsi- látszott Carl-on, hogy azt hiszi Liz válasz nélkül haggya. Bevallom én is erre számítottam.

- Hùha... angol pasiból csak egy, franciából kettő, viszont a spanyol pasiknak sose tudtam ellenállni.... szóval elég sokan vomtak.- miközben gondolkozott beharapta az ajkát, ettől az apró mozdulattól pedig eléggé meglódult a fantáziám...- Nem tudok pontos számot mondani. Spanyolországbanmég az elején elég sokat buliztam és sose vetettem meg az egyéjszakás kalandokat.

- Oké, elfogadom a választ.
A játék sok nevetést és jó hangulatot eredményezett. Jó volt látni, hogy Lizzie és a legjobb barátaim ilyen jól kijönnek. Éppen Derek ivott , mivel nem akart válaszolni egy számára kínos kérdésre, amikor egy csilingelő hang szólalt meg. Liz a hátsó zsebéből mosolyogva vette elő a telefonját, de amikor ránézett a képernyőre összevonta a szemöldökét.

- Ne haragudjatok, de ezt fel kell vennem...- szabadkozott miközben felállt a fotelből és a konyhapult mögé ment, hogy ne zavarjon minket a hülyéskedésben. Háttal a pultnak támaszkodott, így látott minket, majd a füléhez emelte a készüléket. Csak halványan hallottam, hogy mit beszél.