Hangjegyekkel a szívemben

Lizzie Hunter

Reggel arra ébredtem, hogy furcsa érzés kerít hatalmába. Méf mindig csukott szemmel próbáltam magam megnyugtatni, hiszen Peter karjaiban aligha történne velem bármi rossz. Esküszöm olyan érzésem van, mintha valaki figyelne. Kényszerítem magam arra, hogy kinyissam a szemem, de azonnal sikítva ülök fel, miközben Peter-hez nyomódok.
Gyorsan kapkodom a levegőt, de amint realizálom, hogy csak az idióta barátnőm az, igyekszem lenyugtatni magam.

- Mi a faszért bámulsz miközben alszom?- kiáltok rá May-re.

- Nyugi- legyint, majd mit sem törődve Peter és az én riadt képemmel leült oda, ahol eddig én feküdtem és édes álmomat aludtam.
Félig neki dőltem Peter hasának, ő pedig ellazította a kezét, ami eddig szorított védelmezőn, majd belefúrta a fejét a párnájába.

- Mit akarsz, te bolond?- morogtam a hajamat birizgálva, míg másik kezemet a sebesen dobogó szívemhez szorítottam- Azt hiszem szívrohamot kaptam...

- Ne túlozz! Segítened kell!- majd energiával telve kezd pötyögni a mobilján.

- May! Én imádlak, de most a legszívesebben kinyírnálak! Szegény Peter-nek ki kellene pihennie magát, és nem mellesleg én is dolgoztam és örülnék még egy kis alvásnak.

- Emlékszel tegnap kicsit borozgattam?- kezd bele, nagy ívben tojva arra, amit mondtam.

- Kicsit? Mintha valami olyasmi rémlene, hogy négykézláb csoszogtál fel a lépcsőn, mondván, hogy Lucy-val tesók vagytok...- nézek rá jelentősségteljesen a szemöldökömet vonogatva.

- Szóval ezért ébredtem a szőnyegen...- gondolkodott el, de hallva a belőlem kiszakadó fáradt sóhajt, visszatért az eredeti problémájához- Írtam NEKI részegen és azóta folyamatosan hívogat- nyomta a kezembe a készüléket, amin az exének írogatott.

- Hogy lehetséges ez, hiszen elvettem a telefonodat?!- értetlenkedtem, miközben olvasgattam a helyesírási hibákkal teli üzeneteit.

- Ugyan már- szólt lenézően- Felnőtt vagyok, nyílván van pót telóm- zavarodottan próbálom értelmezni a szavait, hogy vajon mitől felnőttes ha valakinek két mobilja van, de megzavar May készülêkének éles hangja. Lenézve a SZÍVEM felirat fogad- Látod? Folyamatosan hívogat. Mégis mit csináljak?- csapkod kétségbeesetten. Gyorsan rányomok a zöldgombra és a fülemhez emelem a készüléket.

- Végre, hogy felvetted!- lelkendező hangjától rebdesen megijedek.

- Sajnálom, de May nem akar veled beszélni, mert egy szemétnek a kukában a helye nem pedig az életében!

- Lizzie?

- Igen, szóval ha még egyszer felhívod, fel fogod bosszantani, mire ő engem fog felidegesíteni és hidd el ezt nem akarod, ugyanis tudom hol laksz. Úgyhogy menj szépen a ribancodhoz és végre haggyatok aludni!- a mondatom utolsó részét már kiabálom, majd kinyomom a hívást. Beledobom May kezébe a gépét, őt pedig lelököm az ágyról a földre, hogy végre újra elhelyezkedhessek- Ha még egyszer felhív, csak szólj!- motyogom, majd behunyom a szemem- Most pedig tünés!

- Imádlak! Jó szundit, gerlepár!- még hallottam csilingelő nevetését mielőtt a zár kattanása jelezte volna a távozását.

- Remélem sose leszek veled rosszban- simított végig a felkaromon, amitől jólesően ráz ki a hideg.

- Azt én is- motyogom. Mivel eddig háttal voltam neki, felé fordulok, hogy a gesztenye barna szemekbe nézhessek. Sokáig csak néztük egymást, de kintről hallottuk, hogy már a többiek is magukhoz tértek, ezért készülődni kezdtünk.
Peter visszaosont a saját szobájába, én meg elmentem letusolni. Egy farmer shortot és egy egyszerű fehér, bordázott trikót vettem fel, majd belebújtam a papucsomba és le slattyogtam a konyhába, ahol már reggeliztek a többiek és kávét nyomtak a kezembe.