「Dans Salzbourg 」➝ SzD17 ff.

「TROIS」

Szamanta ma jól aludt, a gyógyszerei nélkűl is, ennek örömére magyon boldogan pattant ki az ágyából reggel fél 9-kor. Lement, evett egy vajas-mézes kenyeret, ivott hozzá egy bögre teát, elvégezte reggeli rutinját, aztán az asztalánál foglalt helyet.

Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga a munka keresésben, de próbálkozott. Nem akarta nagyon az időt húzni sem ezzel, ez a munka neki csak max 1 évig kellenne, ameddig egyetemre nem jut el. Nem akar barátnője pénzéből egyetemre menni, majd inkább ő és a családja segítségével meg oldják. Egyébként a szülei még ezt nem tudják, de biztos belemennének.

Keresett mindent, de végül egy helyi kis kávézó mellett döntött. Az, hogy őt felveszik az a másik kérdés. A lány régebb óta ismeri a kávézót, már többször is ültek be oda barátnőjével. A jelentkezését is megírta, és egyből le is adta, nem gondolta át teljesen a dolgokat.Annyira boldog volt, hogy egyből hívni kezdte barátnőjét, aki valszeg' még aludt, mert nem szándékozta felvenni a telefont. Ezért inkább csak megírta neki és, hogy aztán ha felkelt akkor hívja őt fel.

dvorszkyszamanta: Lív! Kerestem munkát, leadtam a jelentkezésem. Felkeltél akkor majd hívj fel!!🫶

Szamanta ezek után le is tette a telefonját az agyára, és elindult lefele a lépcsőn. Remélte, hogy itt lesznek szülei a nappaliban vagy esetleg a konyhában, és nem kell őket égen földön keresni. Szerencséje volt, hisz tényleg jól gondolta nevelő apukája a tv-t nézett, anyukája a konyhában takarított.

- Hello! Képzeljétek el, leadtam a jelentkezésem egy munkahelyre. Legalább is csak egy kávézóba, ahova amúgy eredetileg is szoktunk járni. -jelentette be Mantus. Szülei mosolyogva mérik végig a lányt, akinek szintén egy fülig erő mosoly volt az arcán.

- Jaj, de ügyes vagy, ennek nagyon örülök.- ölelte meg a lányt az anyukája. Hírtelen nem is tudott sokkal többet mondani az anyukája Zoli, a nevelőapukája csak várt arra, hogy ő is végre megölelhesse a lányt.

- Gratulálok, szerintem biztos, hogy felfognak venni, és nagyon örülök ennek is, hogy kicsit önállósodni is szeretnél. - ment ő is megölelni Szamantát, aki csak enyhén bólogatva értett egyet Zoli mondandójával.

- Csak szeretnék egyetemre menni, és tudom, hogy ebben szívesen segítetek ti is, de szeretném magamtól inkább megoldani. - az arcára rá tapadt a mosolya már ahogy felkelt, és azóta nem lehet a lány arcáról ezt levakarni.

- Kicsim, egy felnőtt nő vagy már, minden a te döntésed, mi mindenben támogatunk, és hiába akarod, hiába nem, mi akkor is kifogunk segíteni. - a lány mosolyogva bólintott, majd öccse jelent meg kezében Manti telefonjával.

- Hív Lívia! - adta át a telefont testvérének, aki szüleire nézve jelezte, hogy ezt ő most felakarja venni.

- Menjél csak, vedd fel. - Sz. oda futott Rajmihoz, és egy "köszi" után el is vette a telefont, majd fogadta barátnője hívását.

— • —

Barátnőjével megbeszélték, hogy elmennek este sétálni, ezért addig mivel még van pár órája úgy döntött anyukájával megy bevásárolni. Jelenleg ahhoz készülődik. Egy flared farmernél állapodott meg, felsőnek, pedig csak egy sima hosszú ujjú pólót vett fel. A többit majd csak később veszi fel, ha anyukája szól. Kabátnak egy szövet kabátot választott, cipőnek pedig a fekete "holdjátóját", ahogy a barátnője hívja, amúgy egy buffalót. Sminkben van otthon is ezért csak a szájfényét cserélte le egy Maxbellinne -es matt barnás-rozsaszinos színű rúzsra.

Addig még ránézett az instájára, ahol semmi érdekeset nem dobott fel, pár ismerőse, barátja storyjátmegnézte, de nem igazán keltette fel a figyelmét egyik story sem. Inkább úgy döntött, hogy lement, ezt jól is tette, hisz anyukája pont jött fel a lépcsőn, hogy szóljon neki.