Fülsüketítően hangos zenére táncoló kicsit sem józan emberek, félelmetesnek kinéző díszletek és villogó fények. Ennyit tudtam már csak környezetemről, ami valamiért hihetetlenül forgott velem. Ekkor döntöttem úgy, hogy szükségem van egy kis friss levegőre és egy csendesebb helyre. Átvágva a tömegen siettem a kijárat felé.
Az évben a Halloween-i party az egyik legnagyobb baráti összejövetel, amit legjobb barátnőm tart most már harmadik alkalommal. Hihetetlen jó szervezői képességei most is megmutatkoztak, hiszen rengeteg ember volt és élveztek is itt lenni. Ami engem illet, eljöttem mint mindig hiszen tudtam, hogy számít rám. Ez viszont nem jelenti azt, hogy szeretem a dübörgő zenét vagy az izzadságtól és alkoholtól bűzlő emberek tömegét. Én inkább az amolyan csendes, forró tea melletti olvasás híve vagyok.
Amint kiléptem az ajtón megcsapott az eső illata, ami csendes szitálásból, vad zuhogássá változott. Kísértetiesen vonzott, hogy lelépjek az erkélyről ezzel eláztatva hullámos fürtjeim és mélyvörös ördög jelmezem, ami tulajdonképpen csak egy rövid szűk pántos ruha volt és egy ördög szarv a fejem tetején.
Jobb ötletem nem akadt és nem is akartam túlöltözni, habár itt nem tűntem volna ki a tömegből.
Végül átgondolva a csábító gondolatot, csak leültem a lépcső tetejére, fejemet térdemre hajtva és így hallgatva az eső hangját. Szememet behunytam és már is sokkal jobban éreztem magam, a szédülésem is alábbhagyott másodpercek alatt.
Tíz perc telhetett el, mikor elkezdett rázni a hideg, ezért úgy gondoltam ideje visszamenni a házba, ahol eltekintve az ordító társaságot, meleg van. Mielőtt feltápászkodhattam volna, halk léptekre lettem figyelmes. Úgy érzem nem én vagyok az egyedüli, aki nem bírja a hangzavart, ez valamiért megnyugvással töltött el.
A léptek közvetlenül mögöttem haltak el, majd egy meleg ruhadarab érte a két vállam mire meglepetten kaptam fel fejemet. Egy fekete bőrdzseki volt, az illető pedig aki rám terítette...Oliver.
-Hogy s mint Chloe? Nem bánod ha csatlakozom?-bólitott aprót a mellettem levő hely felé
-Ömm...dehogy, gyere nyugodtan.-eszméltem fel döbbenetemből
Oliver rendes srácnak tűnt mindig is, bár nem az én súlycsoportomba játszik. A tipikus rosszfiús stílusa, éjfekete haja és sötétkék szemei híressé tették őt a nők körében, ezt viszont soha sem használta ki (legalábbis a sok pletyka, amit innen-onnan hallottam ezt bizonyítja). Őszintén nem is tudom volt-e már valakije. Bár ilyen kinézettel ki ne akarna vele lenni?
Gyors fejrázással kiürítettem gondolataimat, majd felé fordulva lassan végignéztem rajta. Fehér ing felül kigombolva, fekete farmer és egy hozzáillő bakancs. Egyszerű de ütős, legjobb páros ha el akarsz valakit csábítani.
-Minek öltöztél?
-Magamnak.-hallottam az egyszerű választ
Hűha, milyen kreatív valaki.
-Tehát nem szereted a beöltözős bulikat.
-Nem az én műfajom.-húzódott apró mosolyra ajka, majd ő is felém fordította tekintetét és csigalassúsággal végignézett rajtam
Mélykék íriszei végül megállapodtak arcomon és egyenesen szemembe nézve elismerően bólogatott:
-Te viszont annál komolyabbra fordítottad a figurát. Jól nézel ki.
Szavai váratlanul értek, de azért magabiztosságot erőltetve hangomba megköszöntem apró bókját. Csend telepedett közénk, azt hittem ezzel véget is ért izgalmas eszmecserénk, de meglepetésemre újra megszólalt.
-Miért vagy itt kint? Rosszul lettél?
-Elkezdtem szédülni, ezért úgy gondoltam szívok egy kis friss levegőt.-sóhajtottam
-Nem vagy oda a bulikért?
-Nem az én műfajom.-ismételtem meg amit az előbb ő is mondott, mire egy halk kuncogás volt a válasza
-Akkor mi a te műfajod?
Erre a kérdésre megint felkaptam a fejem. Amikor ránéztem furcsa csillogást láttam a szemében, talán...érdeklődést. Tehát többet akar rólam tudni.
-Könyvek, sorozatok, zene, tánc.-soroltam-De az esőt is imádom nézni, megnyugtat.-fordítottam vissza fejemet az említett dologhoz
-És mi a helyzet az esőben való tánccal?-állt fel eddigi helyéről és megfogta a kezemet
-Mit csinálsz?-kérdeztem ijedten de válaszra sem méltatott, helyette felhúzott engem is álló helyzetbe
-Felkérhetem egy táncra hölgyem?-nézett rám gyönyörű szemével
-Igen.-válaszoltam halkan, majd hatalmasat kiáltottam amikor kihúzott a szakadó esőbe maga után
-Oliver! El fogunk ázni!-nevettem hangosan
Megállt és felém fordult, közelebb húzott, kezeit derekamra tette, míg én átkulcsoltam a nyakát. Lassan elkezdtünk ide-oda dülöngélni. Érdekes látványt nyújthattunk kívülről, de ebben a pillanatban ez csöppet sem érdekelt. Az esőcseppek hideg zuhanyként érték kimelegedett arcomat és pillanatokon belül eláztatták mindenemet. A bentről kiszűrődő tomboló zene lassan elhalt számomra.
Nem hallottam mást, csak hangos szívdobogásomat és a zuhogó eső hangját. Nem láttam mást, csak ezt a gyönyörű sötétkék szempárt ahogy rám néz. Nem éreztem mást csak azt, hogy itt és most ez a pillanat az, amire örökké emlékezni fogok.
