remény a végtelenben

névtelen szépség

A szél fújta kedvesen gyönyörű hajad, illetél hozzám mint ahogy összeér a nyár és az ősz lelke, szemed szép tenger volt vagy inkább mély űr végtelen szépsége a művészek ihlete.

kézen fogva veled izgalmas világban, csoda volt hogy láttam ilyet mást is ebben a világban. Nem lehetsz lehulló molylepke felkarolnálak szívemet megvágnám hogy felemeljelek, minden vagy amiről álmodtam..átölelő tűz voltam te pedig a szél legszebbike ami simagat a és kellemesen zúg mellettem.

több mint szerelem, ez tökéletesség.

bár sosem lett volna vége..