Kínzó Gyönyör

Harmadik történet

Remeg az egész testem. Elfojtottam hónapokon át a vágyaimat és ennek meg is lett a végeredménye. Nem tudom feldolgozni azt, aki vagyok. Nem megy. Sub vagyok aki a fájdalomtól függ, mazochista… már - már létszükséglet számomra. Noelnek küldtem egy üzenetet, amiben segítséget kértem tőle. Tud rólam, tud az érzéseimről és tud a vágyaimról is. 

Belement, hogy ma találkozzunk és én itt vagyok a nappalijában. Idegesen csipkedem a körmömet és várom, hogy be jöjjön végre azzal a pohár vízzel, amit szerencsétlenségemben kértem tőle. Lábam tempósan jár, amint belép a szobába. Óvatosan rápillantok az arcára és már ismerem annyira, hogy tudjam mi jár a fejében. Leül mellém a kanapéra és csak figyel először. Amikor leesik, hogy miért nem beszél cincogva szólalok meg.

Igazad volt. Nem bírom fájdalom nélkül. - hümmög egyet és szemébe kényszeríti szememeimet. 

Tudod, hogy nem finomkodok ugye? - aprót bólintok és várom a következő lépését. - Biztos vagy benne Eve? 

Igen. - Amint kimondtam erősen ráfogott a combomra, ezzel leállítva a remegésem.

Soha nem játszottunk, mindig csak beszéltünk ezekről a dolgokról. Mindig segített, ha támogatás kellett. Ha most nem adja meg, amire vágyom fogalmam sincs meddig bírnám.

Lesütöm a szemem és a számra tapad. Annyira Fergetegesen csókol, hogy el is dobom zavaromat. Kézen fogva vezet be a hálószobájába, ahol rend uralkodik. Az ágy gondosan beágyazva, ami most hasznos is, így miután rám szól, hogy vetkőzzek és teljesítem is, akkor az ágyra parancsol. Időközben egy párna kerül a hasam alá, úgy hogy a fenekem az ég felé néz. Csendesen mozog, matat, ameddig én elvagyok a fejemben és várakozom. Hozza a kötelet és rögzíti a két kezem majd a bokáimat is össze kötözi, hogy ne tudjak mozogni. Lágy zenét kapcsol, majd egy kisebb golyó kerül a számba, amit készségesen fogadok. Nem zavarja a bőröm, nem érdekli a sebeim. Simogat paskolgatja finoman a fenekem, aztán a kezébe kerül a nádpálca… Suhint először finomakat, aztán egyre nagyobbakat. Addig ismétli, míg már nincs szabad hely a fenekemen. Az egész lángol, de folytatja. Zokogok, de nem állítom le. Lehet ez beteges, de ez vagyok én és most érzem a nyugalmat a fejemben. Fenekemről a combomra irányítja át ütéseit. Nem tudom ott mennyiszer csapott le, de itt is sírásig kínoz. Imádom. Ez másoknak sok, nekem meg ez kell ahhoz, hogy rendben legyek. Kisebb szünetet tart, majd a talpamon csap le, amire nem számítottam. Ott kegyetlenül fáj, lehetetlen kibírni hang nélkül. A labda a számban tompítja a hangokat, de még így is hangos lehetek. Minden suhintással közelebb kerülök a megnyugváshoz. Amikor úgy vélte, hogy a lábaim eleget kaptak leteszi a pálcáját és végig cirógatja a testemet. Besüpped az ágy a fejem mellett, felemeli a fejemet és hüvelykujjával letörli a könnyeket a szememből. Tudja, hogy kell ez nekem. Szerintem sejtette, hogy egyszer jövök hozzá, csak azt nem tudta, hogy mikor. 

Bírod még Eve? Folytathatom? - Felizgult, ez hallatszik a hangján. Szadista. - válaszul bólogatok, ugyanis a golyó nem enged beszélni. Megsimogatja az arcomat és a tekintetében van minden. Ő is élvezi, de ha leállítanám nem erőszakoskodna velem. Megenged magának egy szadista vigyort és már el is tűnik a látókörömből.

Öngyújtó hangok, aztán meghallom a szekrényt nyitódni, majd valamit letesz az ágyra. Melleimre nehezen, de csipeszeket varázsol. Körbe rakja és végül a bimbómra is kerül. Fáj, így hasalni, viszont meg kell benne bízzak. Körmeivel végig karcolja a hátamat egészen a fenekemig, majd a korbács vékony szálait érzem meg, ahogy simogatja a hátamat vele. Nyöszörgöm, mocorgom, majd amikor suhint vele összerándulok. Nem finomkodik ezzel sem. Sorban jönnek az ütések, majd ezt követően kis szünetet tartva valami forrót folyat a hátamra. Élesen beszívom a levegőt és nem tiltakozom az érzések ellen. Rettentően forró, főleg mikor a fenekemre cseppen. Ahogy szárad, úgy kerül a kezébe ismét a korbács. Le csapkodja vele a hátamra száradt viaszdarabokat és már érzem, hogy sok. Nagyon sok. Összeszorítom a szemeimet és csak várom, hogy az összes viasz darabkát lecsapkodja hátamról. Eloldozza a köteleket és a labda is kikerül a számból, de nem enged még el. A csipeszeket egyesével szedi le, amit összeszorított fogakkal tűrök. Puha vizes kendővel végig törli végig a hátamat és a többi megkínzott területet is. Nyüszítek, amikor a krém elkezdi csípni a bőrömet. Csitít, nyugtat és amikor végzett az ölébe vesz. Halkan beszél hozzám, míg én csak bújok bele a mellkasába. Ez kellett nekem, hogy kikapcsoljak. mindketten felizgultunk, de most nem ezen volt a hangsúly. Majd talán legközelebb, ha lesz legközelebb.