Miért?

951 12 0
                                    

Imádom vele, de annyi ideig hagytam magam befolyásolni és bántani. A gyönyör szinte sosem ér el. Próbálkozik, de sehogy sem sikerül.

-  szivem. Mutasd hogyan jó neked. -
Van egy nagy gát, amit nem tudtam megugorni... nem tudom neki megmutatni egyszerűen nem. Szeretném, de lehetetlennek látom, mert eddig szavam sem lehetett. Nem az volt a fontos nekem hogy jó, azt tanultam meg, hogy hogyan kell szolgálni. Egyedül vagyok a gondolataimmal, mert hisz elmondhatom neki, tudom nem nézne le, tud a múltamról.
- Nem megy.. - és elhúztam a kezem, ezzel nehezítve a dolgát.
- mond el nekem a vágyaid - súgta a nyakamba csókok közt, miután abbahagyta az ujjazást.
- Nekem nem alakultak ki. Sok mindent élvezek..
- Van egy ötletem - karmoltam a hátát várva mi lesz, hisz az nem kifejezés, teljesen felvoltam izgulva.
Nem mondott semmit csak hirtelen az ölébe hajtott és úgy kezdett el izgatni. Na ez már eszméletlen érzést váltott ki belőlem. Próbáltam elérni a csúcsot de csak a hátáráig jutottam. Inkább magamra húztam, hátha..
Szenvedélyesen, mégis határozottan nyomult belém mire hatalmasat nyögtem. A nyakamba bújva harapott miközben ütemesen mozgott a csípője folyamatosan az érzékeny pontom bökdöste belém bújva. Megint nem volt elegendő, kevés és romlott vagyok. Nem tudom már ennél jobban lezárni a BDSM-et. Ő nem bántana, ügyel rám. Az a fontos hogy mind a ketten élvezzük. Tőle nagyon távol áll, mégha nagyon lightos is lenne. Kis fűszer..

Kezd rájönni mikkel készít ki. Combomat határozottan megfogva fordított úgy, hogy a földön állva az ágyra dőlve találtam magam. Hajamba kapaszkodva az egyik kezével másikkal pedig a fenekem markolászva mozgott. Majdnem. Majdnem elmentem, de nem. Megfordított és a lábam a fejéhez került mire megpuszilta a talpam. Belémvágott egy fura érzés. Régen örültem, ha pálcázás után puszilgatva volt a talpam, de most... megijedve húztam el a talpam. Értette, hogyne értette volna...

- Biztosan szeretsz még ilyen selejtesen is? - kérdeztem kicsit elszontyolodva a mellkasán feküdve, mikor már csillapodott a pihegésem.
- Ilyen eszedbe se jusson, hogy nem szeretlek. Imádom mindened és nem vagy selejtes. - szorított méghobban magához a homlokomra puszit adva.

   

Kínzó GyönyörDonde viven las historias. Descúbrelo ahora