2023.07.19 - 05:00
Kezdhetném úgy, hogy ez a nap más mint a többi... De mindenki jól tudja, hogy ez egy kész átveréssó. Felköszöntenek, aztán örülsz hogy: hú ezaz megint egy évvel öregebb és lehet megkeseredettebb is lettem. Hát én ugyan megkeseredettebb nem lettem, de semmi változást nem érzek a tegnaphoz képest. Maximum annyiban, hogy akkor nem keltem fel ötkor. Ám most annyira bezsongtam az utazástól, hogy az ágy szószerint kidobott magából. Tehát öt óra tizenegy perckor én már fel-alá járkáltam a szobámban, és gondolkoztam. Lehetséges forgatókönyvetek gyártottam le a fejemben, hogy miként fogom leégetni magam mindenki előtt, mint a nagy Toto Wolff lánya. Soha nem voltam az az igazán talpra esett lány. Szerettem, ha valaki melelttem volt, és úgymond gondom vislete, ha kellett kiállt értem. Tehát nem feltétlen a legszívderítőbb gondolatok jártak a fejemben.
Hatkor végül úgy döntöttem, ideje lenne hagynom a saját szerencsétlenségem "fényezését", és elindultam a fürdőbe. Mikor belenéztem, hirtelen elröhögtem magam. Vicces kinézetet nyújtott a csupa kóc, világosbarna hajam. És a nemkissé megfáradt kék tekintetem.
-Komolyan Maya? Hogy nem voltál képes kialudni magad? Tényleg így akarsz a nagyvilág elé állni? - kérdeztem magamtól - majd a repülőn alszom és minden jó lesz. Meg egy kis smink csodákat művel! - válaszoltam szintén én. Délben fogunk idulni, és ottani idő szerint 14:50re érünk oda, mert egy óra pluszt kell hozzá adni. Lesz majdnem két órám aludni... Hát nem fog sokat javítani a helyzeten.Mikor végeztem kimentem és lecsekkoltam, hogy tényleg midnent elraktam e a bőröndbe. Tegnap este elvileg befejeztem a pakolást, de szétszórtságomból adódóan biztos kifelejtettem valamit. Aztán jöhetettet a stylistkodás. Összekészítettem a szettem, ami egy fekete Mercedeses csapatpólóból és egy ugyanilyen színű shortból áll. Egy pillanatra elgondolkoztam milyen lenne, ha McLarenes szettben mennék. Aztán bemutatkoznék mint Toto Wolff lánya. Nemtudom én viccesnek találtam. A legtöbb külsős hozzátartozó nem mászkál szponzorcuccban, de na én más vagyok! Imádom az f1es holmijaim. A kistáskámba azért végül bekészítettem egy Mclarenes sapit. Csak úgy biztos ami biztos.
Minden kész volt, már a fogkefém is beraktam, amit majdnem elfelejtettem. Tehát leültem az ágyamra és elkezdtem nézegetni az instát. Hát ma sem történt semmi különös. Egy két jókívánság, de semmi extra.
Hét óra után kb tizenöt perccel lementem a konyhába. Ám anya már ott volt, és épp készítette a reggelit.
-Szia drágám, nagyon nagyon boldog születésnapot neked! Hogy aludtál?- kérdezte mikor mellé álltam hogy megnézzem mi készül. Ő meg egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm anyaaa! Nagyon jól, viszont nem sokat. Nagyon izgulok. Tuti le fogom magam égetni a pilóták előtt. És abba belepusztulnék! Jaj nem akarom!- mondtam szinte vinnyogva, miközben az arcom a kezembe temettem - Istenem de mégis úgy vártam, hogy már mehessek! Csak ne lenne a második nevem kétbalkéz!
-Ugyan már Maya! Hisz csak annyit kéne, hogy egy picit jobban, két lábbal a földön álj. Ne kalandozz annyit a gondolataidban. Ez persze nem rossz, csak tudnod kell, mikor figyelj oda igazán! És légyszíves ígérd meg, hogy nagyon fogsz magadra vigyázni! És ne vessz el... Ne idd részegre magad... Meg ilyenek. És maradj apukád mellett
-Anya... Egyrészt köszönöm hogy ki állsz mellettem, másrészt már százszor mondtam, hogy tudok magamra vigyázni! Csupán leégetem magam... És alkoholt még soha nem is ittam! Vagyis csak nagyon ritkán na! - javítottam magam.
-Igen, ezt mutatja az is, hogy egy fél éve elvesztél a városban...
-Ugyan már! Túl szépek voltak a felhők, és nem néztem merre megyek. De nem lesz többet ilyen. - kis csönd állt be közénk, én meg neki láttam a sonkás pirítósomnak. De közben mégis egy kis aggodalom fogott el. Megnéztem az időt a telefonomon. Fél nyolc. Még egy picit elbambultam a narancssárga hármas számú kocsin a hátteremen, majd félve megkérdeztem.
-Tényleg, mi lesz ha véletlen elveszek? A magyarok ugye kedvesek!?
-Ilyenek és olyanok... De ha nem kószálsz el, nem fog megtörténni.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Vakuemlék
Fanfic(I know i'm not alone átírva 2021) Vakuemlék... Így hívják azt, amikor évtizedek múlva és valószínűleg örökké pontosan emlékezni fogsz, hogy hol voltál, mit modntál és mit éreztél abban a pillanatban. Maya Wolff pont ugyan így járt Lando Norrissal...