Vakuemlék

3. I see an angel in your eyes

Reggel mikor felkeltem, éreztem, hogy valami nyomja a mellkasom. Kinyitottam a szemem, és akkor láttam meg, hogy Julius félig rajtam fekszik.
-Julius! Sipirc le rólam, hát kilapítasz! - mondtam nyöszörögve.
Mikor végre sikerült elhessegetnem a hatalmas jószágot, felültem, és elkezdtem fejben végig gondolni a napom. Még Daniel ajánlotta nekem, mondván, így lehet kevésbé leszek szétszort. És igaza lett! Nekem nagyon bevált ez a módszer.

-Tehát. Ma csütörtök van, azaz sajtó nap. Oda nem nagyon szeretnék menni, ezért a városban fogok sétálni. De nem szeretnék egyedül, ezért előnyös lenne valakit becserkésznem. Igen ez az a pont amit hanyagolni fogok. Aztán meg délután beszélek Dannyvel és ennyi.- álatlában hangosan szoktam megbeszélni, mert ha kimondom, jobban összeáll a kép. Mint például tanulásnál. Ha hangosan felolvasom, jobban megértem.

Lassan kicsoszogtam a fürdőszobába, és megállapítottam, hogy a ma reggel nem fog olyan jól indulni mint a tegnapi. Beindítottam a kedvenc lejátszási listám a készülődéshez, ami leginkább Lana Del Rey számaiból állt. Nagyon szeretem, hatalmas rajongója vagyok, pont mint Weekndnek.

Szépen komótosan elkészültem, felvettem egy fehér szoknyát egy rózsaszín felsővel, a hajamat pedig két laza fonatba fontam. Miután a két kutya elfogyasztotta reggeliét, Juliusra feltettem egy fehér hámot, Dantet meg betettem a helyére, hátha elakszik, mert este semmit nem aludt. Felvettem a fehér nike cipőm, majd elindultam lefelé reggelizni. Közben pedig imádkoztam, hogy ne találkozzak a fiúkkal. Ezuttal is a lépcső menten, mert nem szerettem liftezni, ráadásul a kutya sem szereti. Míg sétáltam le, álmodozva néztem körül, egyszer a kilátást is megálltam megcsodálni. A felkelő nap mindent aranyba vont. Néztem a bazilika tornyát, a környező házakat, és több percre a rabja lettem.

Végül csak leértem az étterembe. Azonnal kiszúrtam azt a pár bizonyos személyt akikkel nem feltétlen szerettem volna ma találkozni. Éreztem, hogy a pulzusom azonnal az egekbe szökött. Aztán a második meglepetés ezen az érdekes reggelen Lewis volt, és ami mégjobban meglepett, hogy egyenesen felém tartott. Kétes érzésekkel ám, de megvártam.
-Gyere Maya egyél velem. Beszélgethetnénk kicsit.
-Köszi de most nem élek a lehetőséggel. - néztem rá egy fintorral kevert mosollyal.
-Ahogy gondolod. Apukád üzeni, hogy én viszlek le a pályára. Azért vagyok itt.
-Mi? - háborodtam fel teljesen. Nem állt szándékomban kimenni a pályára, mert ma halálra unnám magam. Semmi izgalmas nem történik ilyenkor. - Nem megyek veled! Eszem ágában sincs!
-Ezt vele kell megbeszélned. És amúgy is. Akkor tök fölöslegesen jöttem ide! - nem fogom emiatt megszánni. Csak apa miatt egyeztem bele.
-Oké megyek. De csak azért mert apa azt mondta. - éz ezzel a lendülettel faképnél hagytam.

Elindultam Danielék felé. Össze vissza nézelődtem, és majdnem hasra estem egy székben, mert a plafont néztem, ami nagyon szép volt! Aztán kicsit össze szedtem a figyelmem, és láttam, hogy a bártom azonnal észrevett, és Lando csapattársa, Oscar oldalba bökte az előbbit. Valamiért azt éreztem, hogy ez az evés lesz a végzetem. Danny heves integetéssel invitált hozzájuk, ezért el is indultam a társaság felé. Mivel személyesen eddig nem találkoztam Oscarral, úgy döntöttem bemutatkozással kezdem.
-Szia, Maya Wollf vagyok. - fordultam felé. Ő felállt és kedvesen üdvözlölt engem. Az első benyomásom az volt róla, hogy egy introvertált, de nagyon aranyos és érző fiú. Leültem és az össze kulcsolt kezeimet kezdtem tördelni, miközben az alsó ajkam harapdáltam. Egyszóval... Zavarban voltam. Daniel mentett ki ebből a helyzetből.
-Mit beszéltél Lewissal. Úgy tűnt ideges voltál.
-Még mindig az vagyok. Apa azt akarja, vele menjek ki a pályára. És ezzel két gond is van. Egyrészt, hogy vele, másrészt ma nem is akartam kimenni!
-Miért nem szeretnél kijönni? - nézett rám Lando
-Mi szívesen látunk, és örülünk ha kint vagy - csatlakozott Oscar is.
-Nem tudom. Csak azt érezném, hogy láb alatt vagyok.
-Akár azért is kijöhetnél, hogy össze barátkozz valakivel - vetette fel Daniel.
-Tudod hogy nem vagyok olyan. Inkább maradok az ismert emberekkel. Bár tényleg jó lenne, találni egy talpra esett barátot, aki ott van velem, és figyel, hogy ne vesszek el, ha például az eget nézem.
-Hát tényleg nem ártana, ha lenne egy barátod, aki többet rá ér mint mi- érvelt tovább az ausztrál.
-Ha ki is megyek, nem fogok vele menni! Az fix. Vagy nem tudom! Lehet még is vele kéne?
-Akkor majd kijössz mondjuk velünk! -mondta Lando.
-Ha valakivel megy az én leszek, mert ti sofőrrel mentek, meg a fanokhoz is mentek. Én meg magam autózom ki a pályára feltűnés nélkül. - mondta Daniel.
-Szerintem apa nem véletlen akarja, hogy vele menjek. - sóhajtottam. - De azért köszönöm nektek.