- Na, milyen volt a munka, Simon?
- Tunyacsáphoz hasonló pénztárosnak érzem magam. - Mondta lógó orral.
- Tudod, az élet attól lehet jó, ha mint a gyerek, minden részét a kis játékaiddal kiegészíted. Mondjuk, lehetnél a hónap dolgozója mindig! Gyorsan forgatod a sültkrumplikat, vigyorogsz az éhes vendégekre akik a mesterséges ízeken élvezkednek! - Magyarázza Kozmó nevetve.
- Aha, mindezt 1000 forintos órabérért, úgy hogy a pénz számbeli értéke is már csak egy torz illúzió, és minden másnak az ára triplájára ugrott?...
- A kapitalista társadalomban prostik vagyunk. Pénzért kell eladni a hangulatot, hogy más agyát megfertőzve jó élménye legyen, és több pénzt hagyjon ott. Ez a dolgod, Simon, nem menekülhetsz előle, csak így lehet pénz!
- Hát, inkább élek a vadonban, komolyan. Régen mi volt? Földet műveltek. Ott legalább nem volt hazugság, a föld azt adta, amit szeretettel belé ültettél.
- Na, de fejlődnünk kellett! Azért jobb így, sok minden könnyebb, nem? - Mosolyog Kozmó.
- Könnyebb? Igen, már könnyebben hozzájutok száz hamburgerhez és csokihoz, de mire felépítem a vagyonom hogy valamit igazán kezdjek magammal, addig ezer évnyit kell dolgoznom, és a gazdasági ciklusok meg valamiért csak értéktelenné teszik... Plusz bármilyen katasztrófa elviheti.. És a hamburgereket hiába zabálom, a vágyam nem csökken, nem elégít ki.
- Na, te is kezdesz eljutni az érett ráeszméléshez. Nem csak a katasztrófák vihetik el, hanem a halál és a sors is. Valójában semmi nincs a te kezedben – Mondja neki komolyan oda fordulva Kozmó.
- De akkor minek csinálom ezt? Minek járok be? Vagy akárki? - Dühöng Simon.
- Na, minek? Miért nem csinálsz mást?
- Mi mást tehetnék? Csak ebből tudok megélni.
- Na, mindenki így van vele. Azt az utat fogod látni, aminek a létezésének esélyt adsz. Te azt mondod, csak ez lehet, akkor nem is látsz majd más utat. Helyette kérdezned kéne. Milyen más út van még?
- Ahh, nem tudom... Érettségim van. Ezzel gyárakba kerülhetek be ebben a városban, a mekin kívül sehova máshova. Hogy lenne itt más út? - mondja Simon kételkedve.
- Hol tudnád még magadat elképzelni? Mit csinálnál még? Járj körbe a városban, és nézd meg mások mit csinálnak. Abból vágyad ébredhet, ami elvezethet egy úton. Mondjuk, ott! - Rámutat Kozmó egy füvet nyíró emberkére a park mellett – Látod? Nem akarnál kint a levegőben füvet nyírni, a cserjéket vagdosni, növényeket ültetni?
- Minden vágyam lenne! Nem kéne emberek között sem lennem, finom természet... - Sóhajt Simon.
- Miért ne csinálhatnád? Vagy nézd csak, méhek! Erről mi jut eszedbe?
- Méz.....gyár?
- NEM! Méhészet!
- Ó, tényleg! Na de ezekhez nincs képesítésem...
- Nincs, de nem minden a papírtól függ. Ez a gondolkodás nagyon korlátoz, mert a kreatívitásod elfojtja, hogy nincs papír, nem lehet, ha papír kell pedig többéves képzés, arra nincs időd, se pénzed, a fejedben már egy óriási vállalkozás képe ugrik be... De miért ne kerülhetnél mondjuk egy emberhez, aki méhészkedik, és megtanítja a csínját bínját, mert fantáziát lát benned? Vagy lovászkodni tanít meg? A munkát adó személyek is emberek. Nekik az a lényeg, te jól végezd a munkádat, becsületes legyél és szorgalmas! Nem feltétlen a papírod érdeklik. Persze, van aki tapasztalt embert keres, de sokaknak egy ügyeskedő elhivatott pályakezdő is megfelel, aki azért tisztában van a dolgok nagyjával. Olvasni, videókat nézni mindig tudsz, ha nem is gyakorlati tapasztalatot szerezni. - Mesélte Kozmó részletesen a munkás világ trükkjeit.
- Mondjuk, olvastam hogy több szakmánál már kevésbé nézik a papírt, mert olyan gyorsan fejlődik a társadalom, hogy nincsenek is képzések rá építve. - Elmélkedett Simon.
- A szövegírók között is láttam ilyet, nem egyet. Mindenkinek a munkád a fontos. Ingyen is dolgozhatsz másoknak, nekik megéri, mert ingyen munkaerő, neked pedig tapasztalat. Ez egy jó üzlet.
- De mi van, ha az én szakmámat csak egyetemen tudom megtanulni? Mondjuk orvos akarok lenni. - Kérdezte Simon.
- Hát, vannak vágyak amik oda vezetnek, akkor azt kell követni. Elhatározni magad rá és menni utána, ha teljesen biztos vagy a vágyadban! De legalább közelebbről megnézni, a valóságban is olyan szívedhez közeli az a dolog. Vagy alternatívák után nézni: Orvos akarsz lenni, mert a nyugati orvoslás, a kórházak vonzanak, vagy segíteni akarsz embereken? Mert semmit sem lehet egyféleképp csinálni, természetgyógyászat is létezik.
- Te ilyen ezoterikus dolgokra gondolsz? Placebókra, szóval kitalált tudományokra? - Kérdezi Simon hitetlenkedve.
- A természet a legtisztább tudományt képviseli önmagában amiből vagyunk és ami mindennek értelmet adott és életet, az ezotéria pedig csak azt jelenti, szemmel nem látható, de értelemmel felfogható dolgok. Mindenhol vannak hamisságok, mert a szélhámosok oda furakodnak be, ahol haszont látnak, és azt torzítják el, ami el veszik tőlük a hasznot. De szerinted hogy gyógyították egymást régen az emberek, és a Keleti népek?
- Hát sok halálozás is volt, betegségek gyötörték őket, minden rosszabb volt. Meg az előző pártrendszerek is borzalmasak voltak. Most vagyunk a legjobb civilizációs szinten.
- Ezeket honnan tudod? - Kérdezi Kozmó.
- Suliban ez alap... - Vágja rá Simon.
- Tudod, hogy egy forrásból tanulni olyan, mint a gyerekednek egy játékod adni? Vagy egyféle ételt enni?
- Szerinted nem igazak amik le vannak írva? - Érdeklődik Simon.
- Mindenben van igazság, de a mértéke és formája eltérő lehet. Azt mondom, jobb nem beáldozni a hitvilágodat egy forrásba, és jó kalandozni, felfedezni, hogy mások, más helyen, akár más nyelven mit élhettek meg. Mindig találsz ellentétes írásokat, és egyik-másik elítéli a másikat. Neked kell megtalálnod azt, amit magadénak érzel.
- Az információ tengerben hogyan igazodhatnék ki? Hisz ez őrületesen sok – Mondja lefáradva Simon.
- Annyi tanácsot adhatok, hogy aki bölcs, az nem ítélkezik semmi és senki felett, mert bölcs, és a tudást keresi. És tudja, hogy saját magától veszi el a lehetőséget, ha valami felett ítéletet mond.
- Tehát, aki gyűlölködik, az valószínűleg torzan lát? - Kérdezi Simon.
- Vagy valami célja van, amiért kizár bizonyos ötleteket és embereket. - Mondja Kozmó.
- De ha mondjuk ilyen vallási vagy politikai fanatikusokról van szó, mint a nácik, vagy az Iszlám, akkor te is kizárnád őket, nem? - Kérdezi Simon.
- Miből? Mi a kontextus, mi a viszonyítás? Kiket zárnék ki pontosan? Sokan voltak nácik, sokan vannak iszlámok, de nem mindegyik ugyanaz az ember. - Mondja válaszul Kozmó.
- Mondjuk, ha arról van szó, mi a helyes élet, az Iszlámok agresszív embertelen cselekedeit elítélnéd, igaz?
- Ha az ítélkezés nem azt jelenti, hogy magát az embert elítélem, csak a tettét és az ötletet, hogy más embereknek ártson, akkor igen. - Magyaráz Kozmó – Sok téveszmét szül az általánosítás és a sztereotípizálás. Egyének vannak. Nem egyik nép harcol a másikkal, hanem egyik nép bizonyos tagjai harcolnak a másik nép tagjaival. Ezeket pedig a hierarchia felülső részén lévők akik pártolják, és akiknek felelőssége diplomáciai úton erőszakmentes egyeszségre jutni.
- Annyira nem szokott ez nekik sikerülni... - Fűzi hozzá Simon.
- A csatába könnyű menni, ha trónon figyelsz a távolban. Régen ezért voltak a harcosok is hűségesek, mert a vezér a csatasorban vállalta a döntései következményét. Személyes volt, és komolyan vehető volt. A becsületnek hitelt kellett szereznie. Most már csak a szavakkal játszanak. - Mondja Kozmó.
- Na, már lejárt a szünetem. Megyek vissza dolgozni. Ezt a napot még lehúzom...
- Aztán hajrá, herkentyűburgeres!
VOUS LISEZ
Történetek a Téboly Szigetről
SpiritualitéVicces, gyakorló írások tőlem, hogy a kreativitásommal játszadozzak.