Igyunk a bánatra

5 1 0
                                    

Úgy tűnik egyedül folytatom ezt a rejtélyt. A nyomozásban ez nem fog gátolni. Örülök hogy kipróbálhatok valami mást. - 2019 márc 28 -

Új Napló beírás.. hhmm mostanában nagyon gyorsan telnek a napok.  Sebaj most inkább a kutatómunka és a "szekta" kiderítése lesz a legfontosabb! Leültem a székemre és elmerengtem az üres asztalon. Nem tudom besorolni azt hogy milyen okból vehették el a laptopom. De ez a szál még várhat. Most arra fogok rá dolgozni hogy mely diákok hagyják el este a szobájukat. Arra gondoltam hogy, mivel mindenki szokta hordani a cipőjét, ha elhagyja a szobáját. Szóval ha arra rá helyeznék egy "poloskát" akkor azzal meg tudnám hallgatni hogy ki az aki lemegy a földszintre, és nyilván fog beszélni így hallom a hangját, de nem csak az övét hanem mindenkiét aki ott van. Jó lehet hogy szokatlan de ez az egyetlen módszer arra hogy ki derüljön az igazság. Viszont akkor  most..... drrrrr* megcsörrent a telefonom. Na nézzük ki hívott? Ohh.. a testvérem. Ez furcsa.
- Szia Bátyám!
- Szervusz - köszönt vissza bánatos hangon.
- Mi történt? - kérdeztem
- Gyere át hozzánk, és igyunk egy kis bort.
- De ugye van vörös? - mondtam szarkasztikus hangon a telefonba.
- Jó, jó értem már. - tette le a telefont.
Húha vajon mi történt vele? Múlt héten még tök jól volt. Mindegy, felveszem zakókabátom és indulok is hozzájuk. Lehet hideg lesz de nem baj az, kibírjuk. El is indultam. Közben eleredt az eső. Nincsen messze alig 50 méter. Mikor odaértem nagy sikoltást hallottam, ebben az volt a legaggasztóbb hogy az férfi hangon szólt, a legfelső emeletről. Ahol a bátyám lakik. Felfutottam, be rúgtam az ajtót és egy kés volt beleszúrva a belső felére. Csöpögött a vér. Kihűlt a levegő. És mikor beljebb mentem,  elfordítottam ballra a fejem. Megláttam a testvérem ahogy holtan fekszik a padlón. Megnéztem hogy él-e még.. de akkor már késő volt. Körbe néztem hogy vannak-e nyomok. Csak sáros cipő lenyomatok  látszottak a nyírfa padlón. Teljesen kétségbe estem. Nem hívtam a rendőrséget, mert ezt nekem kell kiderítsem. Mikor odaértem volna az ablakhoz beleállt egy szilánk darab a cipőmbe. Ezzel megsebesítve a lábam. És én csak most jöttem rá hogy volt vörös bor..
                                                - Cabhel

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Dec 01, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

 CAWhere stories live. Discover now