Pénzemért szeress!

~°~második rész~°~

New York utcái nyugalmasak. Telefonom rezeg  zsebemben ahogy sétálok haza. 

A: Minden rendben? 

Adam. Tegnap számot cseréltünk. A barátnőmmel azóta nem is beszéltem, de nem nagyon érdekel már. 

C: Persze most megyek haza a könyvtárból. 

Megnézte, de nem válaszolt. Na ilyenkor érzem úgy, hogy legszívesebben megkeresném és addig taposnám a földbe, amíg legalább egy like jelet nem ír. 

A: Legyél óvatos légyszi! Esetleg legközelebb mikor megyek eljöhetnél velem ;)

ADAM MOST RANDÍRA HÍVOTT? Ha nem az utcán lennék akkor valószínűleg egy kisebb táncot járnék, de nem teszem. 

C: Ez most egy randira hívás akar lenni uram? 

A: Én úgy gondoltam. 

Azta. Jó akkor most már táncolhatok ugye? 

C: Mikor mész legközelebb? 

Remélem a válaszomból leesik neki, hogy ez egy igen volt az elhívásra, remélem, hogy nem úgy értelmezi mintha nem vagyok benne biztos hogy elmegyek. Telefonomat bámulva sétálok tovább és egyszer csak belebotlok valakibe. 

-Nagyon sajnálom. -mondom miközben felnézek a személyre. 

Nálam idősebb. Talán a 30-as éveiben járhat. Izmos. Öltönyben van. Látszik rajta, hogy van pénze. Fekete két oldalra lógó közepesen hosszú haja van. Illata erős. Talán Dior Sauvage parfümmel fújta be magát. 

-Semmi gond. -mondja és mélyen a szemembe néz. Utálom magam amiért ilyen könnyen bele tudok szeretni emberekbe. -Esetleg van kedved beülni egy kávéra? 

Azta. Nem habozik. Merész tőle. Valaki fellöki és ő meghívja őt egy kávéra. Jó. Miért is ne? 

-Persze most van egy kis időm. -bólintok végül és beülünk a legközelebbi Starbucksba. 

-És mond csak hol dolgozol? -kérdezi a férfi

-Én még tanulok. -válaszolok röviden. Inkább nem merem megkérdezni, hogy ő hol, mert a végén még valami luxus emberrel fogok beszélni. 

-Naa az tök szuper. Hány éves vagy? -kérdezi érdeklődő tekintettel. Nagyon nem kezdődik jól.  Viszont külsőre meg annyira vonzó. Jó adjunk neki egy esélyt. 

-18 leszek nemsokára. És te? -persze nem fogom elmondani neki, hogy holnap mert ha nem mennek jól a dolgok akkor na.

-34. -úgy látszik most már tényleg kell lottót vennem. Lassan bólintok és magam elé meredek várva a következő kérdést. - És amúgy van instád vagy érted, mert elég szimpatikus vagy. -mondja mire nagyot nyelek. 

-I.. Igen van. -lassan bólintok és megadom neki a felhasználónevem. 

C: Gyere légyszi a Starbucksba. Sürgős. 

A: 2 perc és ott vagyok. 

C: Légyszi legyél a kamu pasim ;)

Alig kellett másfél perc és a férfi akinek nevét még mindig nem tudom az ajtó felé kapja a tekintetét. Én is lassan arra nézek miközben mosolygok. Látom Adamot ahogy közeledik felém. 

-Azt hiszem mennem kell. -mondom és felállok az asztaltól. -Örülök, hogy megismerhettelek. -gyorsan elviharzok a fiúhoz és szoros ölelésbe vonom. 

Keze derekamra fonódik és érzem az illatát. 

-Köszönöm. -suttogom a fülébe és lassan elhúzódom tőle. Összekulcsolom ujjainkat és kivezetem a kávézóból. 

-Ki is volt ez? -kérdezi érdeklődve. 

-Feljössz hozzám? Mindent elmagyarázok. -mondom halkan.

Furcsa érzést érzek a hasamban. Izgulok. Talán félek, hogy visszautasít. Lehet, hogy csak a kezeink váltja ki ezt belőlem. Persze. 

-Persze, ha nem zavarok. -mondja. 

Még mindig fogjuk egymás kezét. Hogy miért azt nem tudom, de jó érzés a közelsége. Bekanyarodunk a házam elé és kinyitja nekem a bejárati ajtót. Komplikált, hogy ő enged be a saját házamba. 

-Érezd otthon magad- Mondom miközben leveszem a cipőmet.

Bejön a házamba és leül a kanapéra. 

-Szóval ki is volt ez a srác? -kérdezi érdeklődve.

-Szóval csak úgy sétáltam az utcán és hirtelen nem vettem észre hogy jön velem szeembe és egymásba ütköztünk. Csak úgy a semmiből megkérdezte, hogy beülök-e egy kávéra és hát nem tudtam mit válaszolni. Beadtam a derekamat és hát nem alakult valami fényesen. Sokkal idősebb volt nálam és hát eléggé nyomult. Viszont kő gazdag volt. Vagy is azt vettem észre. -a fiúra néztem aki halványan mosolygott. -Most mivaan? -nevetek

-Semmi csak olyan vicces. És miért pont engem hívtál? -kérdezi miközben a kezeit a tarkójánál összekulcsolja. 

-Hát... -magam sem tudtam miért őt hívtam de valahogy ő jutott eszembe legelőször, de ezt nem akarom neki elmondani. -Nem tudom. -nevetek halkan mire ő bólint egyet. 

Igen elbasztam. Ezt nagyon. Megbántottam. De hülye vagy Chloé. 

-Még a nevét sem tudom. Vagy várj. -megnézem, hogy kik követtek be és már látom is. -Peter. Bekövetett instagrammon. 

Adam furán nézett. Mintha irigy lenne vagy nem tudom. 

P: Szia! Peter vagyok tudod a kávézóból.

Gyorsan visszaírtam neki úgy, hogy Adam ne lássa. Nem akarok még több balhét.

C: Szia! Igen tudom :)

Nem tudom hogy ebből mi fog kialakulni, de már előre félek.