El sem hiszem, hogy eljött ez a nap. Ma beköltözöm a kollégiumba és almáim egyetemére járhatok, a NYU-ra.
Azért választottam a Newyorki egyetemet mert kislány korom óta vágyom rá, hogy ebben a nagy városban élhessek. Anyának is sikerült ide bekerülnie, de sajnos kibukott onnan mikor terhes lett velem, nem valósíthatta meg a terveit. Olyan boldog szemekkel mesélt róla régen, hogy milyen szép ez a hely, mennyi látnivaló van, valahogy magával ragadott ez az áhítat.
- Még egy fél óra szívem! - szól át anya az ajtóm túloldaláról.
- Rendben! - kiáltom vissza közben azt sem tudom, hova kapjam a fejem.
Aggódom, hogy valamit nem pakoltam be, valamit kihagytam ami nagyon fontos. Anyának nem lesz ideje 3 órát utazni, hogy utánam hozza az itthon felejtett dolgaim.
Végül még gyorsan bepakolok egy plusz telefon töltőt, egy kupac hajgumit és még egy tucat tollat.
- Azthiszem minden megvan. - állok bizonytalanul anya elé aki már a kocsinál vár.
- Biztosan? - felnevet, ahogy meglátja, hogy két hatalmas bőröndöt húzok magam után.
Biztos ami biztos, elviszek annyi dolgot amennyit csak lehet, hogy semmiben sem legyen hiányom, vagy ne kelljen kölcsön kérnem senkitől.
Pár perc múlva már el is indultunk 3 órás utunkra.
Eleinte nem tűnt olyan rossznak, de egy jó órányi ablakon kibámulás után elkezdtek kísérteni a rossz gondolatok. Mivan ha olyan szoba társat kapok akivel nem jövünk ki jól?
Mi lesz ha valamit nem fog olyan jól menni? Nem, ez valószínűleg nem fog megtörténni, keményen megdolgoztam érte, hogy bekerüljek, és van elég eszem ahhoz, hogy végig is csináljam, e téren bízom magamban.
- Minden rendben lesz kicsim. - fogja meg a kezem anya egy biztató mosollyal, de nem veszi le a szemét az útról.
Kínzó 2 óra múlva végre megérkeztünk, elképedve nézem, hogy mekkora a kampusz.
- Segítsek bevinni a dolgokat vagy innen boldogulsz egyedül?
- Persze, megleszek, köszönök mindent! - adok egy gyors ölelést anyának.
- Nos, akkor sok szerencsét kincsem, had legyek rád még büszkébb! - viszonozza az ölelést majd egy csókot nyom az arcomra.
Mielőtt beszáll a kocsiba még egy szomorú pillantással szétnéz a kampuszon, majd végül elhajt.
Anyával sosem volt különösebben jó kapcsolatunk. Ugyanúgy meg kellett dolgoznom azért is, hogy büszke legyen rám, mint amennyire megdolgoztam a bekerülésért. Eleinte nagyon szerettem anya szabályai szerint élni, felnéztem rá, de mostmár egyre többet és többet vár el tőlem, én pedig egyre jobban belefáradok.
Elveszve gondolataimba keresem meg a folyosót ahol a szobám van, nagy nehezen meg is tálalom.
- 234 - mondom ki hangosan miközben benyitok.
Nyikorogva kinyílik az ajtó, majd elemtárul az elkövetkezendő éveim új lakhelye. A szobában két keskeny ágy van 2 méter távolságnyira egymástól. Emellett még van két éjjeli szekrény, két kisebb gardrób és két íróasztal székkel. Rosszabbra számítottam.
Gondoltam nem várok tovább, elkezdem kipakolni a cuccaim, elég sok van, minél hamarabb végezni akarok vele, hogy átnézhessem az órarendem.
Miután végeztem a pakolászással, megágyaztam, feltettem pár képet a falra és az íróasztalomra is kipakoltam, gondoltam ledőlök kicsit.
Már annyiszor átnéztem az órarendem, hogy szinte meg is jegyeztem hétfőtől péntekig az óráim sorrendjét.
Egy jó óra múlva hason fekve laptozom mikor hirtelen benyit valaki.
- Szia, azta de hamar beköltöztél, még csak délután 2 van!
Az ajtóban egy fekete göndör hajú lány áll, bőre napbarnított, ha ki kellene találnom szerintem latin származású. Mosolyogva várja, hogy mondjak valamit.
- Szia! - ennyit tudok kinyögni meglepettségemben, azthiszem, nem láttam még ilyen gyönyörű lányt mint ő.
- Mostantól te leszel a szobatársam, ami azt jelenti, legjobb barátnők leszünk és mindent elmondunk egymásnak, már annyi vártalak. - lehuppan a lány mellém majd átölel.
Nem tudom mit reagáljak, meglep ez az energia ami belőle árad, de legalább kedvesnek tűnik, túl kedvesnek.
- Amúgy Bertisha vagyok. Szólíts Tish-nek.
- Örülök a találkozásnak Tish, én Kylie vagyok.
Nyújtom felé a kezem, hogy kezetrázzunk de csak értetlenül bámul rám majd jót nevet.
- Figyu csajszi, itt nincs hivatalos kézfogás, mostantól elválaszthatatlanok vagyunk.
Ad még egy ölelést ami szorosabb az előzőnél én meg rémülten mosolygok. Nem is tudom mire gondoljak, de azzal nyugtatom magam, hogy jó ez így, inkább ez mint a folytonos nézeteltérések.
YOU ARE READING
Piszkos leckék
RomanceKylie 18 éves, jó kislány, most kezdi a fősulit mitsem sejtve, hogy gyerekkori szerelme Adam is NYU-ra jár. Itt áll előtte a lehetőség, hogy felszedje őt annyi év álmodozás után. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Adam jóképű, okos és ami a lényeg, h...
