Piszkos leckék

2 rész

Tishhel még beszélgettünk órahosszákon át, rendelt pizzát amit fél óra alatt fel is zabáltunk. Nagyon sok mindent megtudtam róla és meglépő módon énis tudtam magamról mesélni. Tish egy vidám, élettel teli lány, titkon mindig ilyen barátnőre vágytam és nem azokra a az egyenruhás, tökéletesen besütött hajú lányokra akik nekem jutottak.

8 óra körül  már lezuhanyoztam, megmostam a hajam , beszárítottam és végre pizsibe öltöztem. Az első éjszakám a kollégiumban. Végre úgy érzem eltudtam szakadni arról a helyről ahonnan már annyira máshová vágytam, innentől már csak előre akarok menni és vissza se nézni.

Tish már az ágyában fekszik és éppen valami netflixes filmet néz.

- Akarod velem nézni? Gyere tedd le magad! - ütögeti meg maga mellett az ágyát.

- Nem köszi, hamar elszeretnék aludni.

Szerencsére nem haragudott meg, sőt szerintem meg se várta a válaszom és máris nézte tovább a képernyőt.

Holnap sok dolgom lesz, vásárolnom kell pár új holmit és abban sem vagyok  biztos, hogy elég tollam van, abból is kell néhány. Izgatottan várom.

Hajnali  6 órakor a telefonon ébresztőjére ébredek, úgy érzem tudnék aludni még, pedig sosem voltam az a hét alvó ember, maximum 7-re már fent voltam és a reggelimet készítettem.

- Légyszi kapcsold ki! - szólal fel Tish rekedt hangon, egy párnát a fejére szorítva.

- Bocsi - suttogom.

- Mégis mit csinálsz te ilyen korán?szombat van.

- Veszek pár dolgot, nézelődöm stb.

- Később elkísérlek,  inkább feküdj vissza! - unszol Tish.

Rövid gondolkozás után belemegyek.

- De akkor tényleg elkísérsz?

- Igen!! Aludj!!

Felnevetünk mindketten, majd vissza bújok az ágyamba és elnyom az álom.

Nehézkesen kinyitom a szemem, a fejem borzasztóan fáj, és fáradtnak érzem magam. Tish már nincs az ágyában.

Telefonom képernyőjére pillantva nem hiszem el amit látok, dél van. Mégis Hogy aludhattam ilyen sokáig.

Kitörésemet az éhség szakítja félbe, azonnal ennem kell valamit.

1 óra körül neki vágok a napnak, nem várok  tovább Tishre,  valószínűleg nincs már a koliban. Kicsit csalódottan de mégis izgatottan elindulok.

Elég nehezen tudtam kiigazodni azon, hogy mit merre tálalok. Szerencsére a kampusz közelében mindenféle üzlet van, tudtam venni dolgokat és nem is kellett olyan messzire mennem. Ahogy sétáltam vissza fele, rájöttem, hogy több ember van mint gondoltam, például átmenni egy zebrán 10 perces dolog, de még a járdán sétálás sem könnyű, szinte  érzed magadon a másik ember leheletét. Ezeket eltekintve pont olyan, mint gondoltam, csodálatos és imádok itt lenni már most.

Megpillantok egy aranyos kis kávézót és úgy döntök megpihenek ott egy kicsit.

Belépve a kávézóba egy hangulatos helyiség tárul elém, minden olyan modern de mégis egyszerű, az asztalokon van szalvéta, tejszín , édesítőszer és kockacukor, ami számomra meglepő.

Bentebb lépkedve helyet foglalok egy ablak melletti asztalkánál és elégedetten nézek szét magam körül, azthiszem, ez lesz a kedvenc helyem ahova eljárok majd olvasgatni.

- Szia, mit hozhatok?
- Szi...
Elakadt a szavam. Nem hiszem el amit látok.
Konkrétan Adam Hill  áll előttem.

Óvodában ő volt az első szerelmem egészen a középsuli feléig, de aztán feladtam, mert csak gyötörtem a szívem vele, hisz tudtam, hogy ő még csak rám sem pillantana soha, mostanáig. Hiszen most néz rám és mosolyog, te jó ég mennyire jóképű.

- Minden rendben? - kérdezi, én meg ösztönösen elkezdem piszkálni az orrom és a homlokom, így takarva valamennyit az arcomból, fel ne ismerjen.

- I- igen, hebegem majd felpattanok az asztaltól és gyors léptékkel kisietek az épületből.

Mi a franc volt ez? Adam? Itt? Ő is a NYU-ra jár? Ne... én meg már azthittem minden tökéletes lesz és nyugodt.
Ha felismert, nekem végem.

Kétségbeesetten csuktam be magam mögött a kollégium nehéz ajtaját. Kifújtam a levegőt amit már egy jó  ideje bent tartottam és próbáltam összeszedni kusza gondolataim.
- Francba is már- káromkodtam el magam aztán hirtelen a szám elé kaptam a kezem, pedig senki nem hallotta kiakadásomat.

Mikor benyitottam a szobaajtón Tish már az ágyában laptopozott.

- Csajszii,  sajnálom a mait de sürgősen találkoznom kellett a barátommal.

- Semmi baj - mosolyogtam, bár kicsit sértettnek éreztem magam.

Leültem az ágyra és bámultam le a padlóra.

- Hahó? Minden rendben ? - rázott fel gondolataimból.

- Ismered Adam Hallt? - csúszott ki a számon.

- Ha arról az Adam Hallról beszélsz,  aki egy pillantásával ledobja rólad a bugyit, akkor igen.

- Valószínűleg - mondtam halkan.

- Mi van vele?

- Semmi csak... semmi nem érdekes.

••••••••

A vasárnap hamar eltelt, vettem egy csomó kaját amit gondosan bepakoltam a hűtőbe. Tish néhány barátnője velünk lógott a koli szobában, bevallom, kettős érzelmeim vannak velük kapcsolatban de el lehet viselni őket. Elmentünk egy közeli kajáldába  és még fürdés előtt gondosan átnéztem a holnapi órarendet.