i.
Feltettünk egy lemezt közösen,
majd vártuk a dalt, ami a szépeket
juttatja eszünkbe.
Mint a csipkebogyóba mártott
csokoládé volt az szívünknek,
de csak csöndesen hallgattuk
s nem szóltunk egy árva szót se.
ii.
Valószínűleg az volt a baj hogy,
tudomást sem vettünk a mérgező
képekről, csak forogtak a lemezek
a lejátszón, mint a kávészemek
üres gondolatokkal, se vége se eleje.
De a tűz nem aludt csak pislákolt,
majd felrobbant és pusztított.
iii.
Utat tört kettőnk közt, tudtuk,
erre a víz is már csak hab a tortán.
Nem is próbáltuk eloltani, csak
menekültünk, ez is lett a vesztünk.
Most temethetjük az emlékeket
s az éveket, temethetjük a barátságot
s a képeket. Beteszem melléd, elengedtelek.
YOU ARE READING
Szürreális Emlékfoltok
Poetry❝ A város szélén rókák szaladgálnak, bomlásnak indult tetemek felett, gyerekeik eszegetnek. ❞
