Az Összetört Lány [Kim Sunoo ff.] ✓

~Emlékek~

~Soha ne fuss olyan szekér után ami nem vesz fel! ~

___________________________________________
Megtoppantam. Itt állt előttem az a  személy aki miatt az egész gyerekkorom tönkre ment...

~13 évvel ezelőtt~
Mentem az óvodába anyuval és apuval. Be vitt engemet anya és addig apa kint várta anyát. Amikor ment ki anyum és apum akkor én még utoljára oda szaladtam egy pusziért és már mentek is el. Be mentem a barátaimhoz és elkeztünk beszélgetni ,5 perc múlva egy nagy duranásra lettünk figyelmes. Ki mentünk és amit ott láttam az szörnyű volt.... Anya és apa volt az úton.. Csak feküdtek az úton... Véresen.. Elkeztem zokogni.. Nagyon nagyon hangosan sírni.. A mentő és a rendőrség is jött.. Az óvonénik csak néztek hogy mi történt.. Az a férfi aki elütötte őket megállt és adott sok pénzt és tovább hajtott, mintha mise történt volna.. Azóta nem láttam azokat a szemeteket..

~Jelen~
Könnyek gyültek a szemembe és már szaladtam is ki a kórházból.. Felismertem őt és szerintem az a nő a felesége..
Csak futottam és futottam... Egyszer csak meghallom a nevemet.
-Olivia! -kiáltott, mire én hátra fordultam és megpillantottam Vandát-
-Nyugi. Csak sírd ki magad! -ölelt meg mire én elkezdtem sírni, nem vagyok az a nagyon sírós lány de vannak olyan emlékek amikre nem szivesen emlékszem vagy nem akarom felhozni azt a témát.
Öleltük egymást kb. 10 percig amíg le nem nyugodtam.
-Köszönöm, nagyon nagyon köszönöm Vanda. -mondtam-
-Mit? Szinte testvérek vagyunk, ez alap, te is ezt tennéd velem -mondta egy nagy, őszinte mosollyal- vissza menjünk vagy inkább menjünk haza?-kérdezte-
-Inkább menjünk haza -mondtam-

Sunoo pov:

Csak azt láttam hogy Olivia már szalad ki sírva ahogy megpillantja azokat az embereket akik be léptek a szobába. Nem értem mi történhetett vele...
-Maguk mit keresnek itt!? Nem volt elég amit tett maga -mutatott a férfira Jay- 13 évvel ezelőtt!? A húgom és én a nevelő otthonban nevelkedtünk fel! Nem volt normális gyerekkorunk maga miatt! Képes ide hozni azt a mocskos arcát!? Takarodjanak innen a picsába!! -kiabálta Jay. Még sosem láttam ennyire mérgesnek... De még mindig nem értem... Jay és Olivia nevelő otthonban nevelkedet? Mi történt 13 évvel ezelőtt? -
Elmentek azok az emberek akik ide tolakodtak.
-Olivia hol van? -kérdezte még mindig idegesen Jay -
-Elrohant de, Vanda utána ment -mondtam-
-Sunoo, elmennél Oliviához és vinnél neki valami éddeséget ? Mivel csak neked nincs programod -mondta nekem Jay-
-Ömm muszá.... -mondtam volna de ahogy meg láttam Jay "ölő" szemeit így inkább beleegyeztem-
Oda adott egy kis lapot amin Olivia ház száma van. Felvettem egy fekete maszkot és egy fekete sapkát és már mentem is a boltba . Amikor oda értem akkor vettem neki csokit, cukrot minden faszságot és már mentem is Oliviához oda értem és Vanda nyitott ajtót.
-Szia, beszélhetek Oliviával hoztam neki ilyen-olyan mindent. -kérdeztem-
-Ömm persze én úgy is megyek el.
Be engedett és már rohantam is fel a szobába. Kopogtam.
-Gyere -mondta szomorúan, én be mentem és az arcán láttam egy kis meglepődöttséget-
-Szia, ömm hoztam neked éddeségeket és gondolom dumálhatunk is, persze ha te is szeretnél velem dumálni -mondtam kicsit hadarva és zavaradottan. Miért voltam össze zavarva? -
-Köszi -mondta és nyúlt volna az édességé de én elhuztam-
-Először megkérdezem hogy mi a baj. Persze ha nem akarod elmondani akkor nem kell! -mondtam-
-Csak az hogy az a kettő ember aki ott ált a kórházban azok ütötték el a szüleimet 13 évvel ezelőtt. Akkor még csak 5 éves voltam de még mindig emlékszem az ott történtekre. Ezért szaladtam ki abból a gecis kórházból. -mondta könnyes szemmel majd amikor be fejezte a mondatát elsírta magát, szegénykém. Mi van velem? Szegénykének hívom? Teljesen megbolondultam!!! -
Megöleltem... Ő csak sírt és sírt.... Én öleltem míg ő sírt.... Mit művelsz velem te lány? Mért dobog ennyire a szívem? 100% hogy megbolondultam!
-Nézünk egy filmet? -tettem fel a kérdést miután elváltunk mire ő bologatott-

Olivia pov:
Sunoo indított egy filmet és oda adta a csomag édességet. Amikor rá néztem a tévére azt láttam hogy egy MESE megy.... Még hozzá Némo...
-Most ez komoly? -mondtam Sunoonak-
-Most mi van? Én szeretem ezt a mesét, tök jó mese -védte magát-
-Inkább horrorfilmet nézzünk! -dobtam fel az ötletett mire ő beleegyezett-

Elindítottam egy horrorfilmet aminek az volt a címe hogy 'A Bébiszitter'.

Sziasztok kürtös kalácsaim!
Itt a kövi rész!
Képzeljétek el hogy meg irtam egy 866 szavas rézs erre elveszett, (i'm so sad🥲🥲)
Amúgy ez a sztori 727 szavas lett!

Puszikaa! Talizunk kövi részen! :)