Távoli dolgokat fájdalmas szeretni

Az éjszaka leple alatt

A szívem hevesebben kezdett dobogni. Miért írt nekem? Egyáltalán hogy talált meg?
A kezem remegni kezdett, de megnyitottam az üzenetet.
„Szia! Ne haragudjatok hogy ma úgy elsiettem, egy fontos megbeszélésre kellett mennem"- állt az üzenetben.

Nem hittem a szememnek. Egy ideig gondolkoztam hogy mit is írjak vissza,de ilyenkor soha semmi frappáns nem jut az eszembe ezért csak ennyit írtam:
-Semmi gond,megértjük! Köszönöm hogy ilyen kedves voltál, nagyon feldobtad ezzel Noel napját.
Szinte rögtön jött is a válasz:
neymarjr: Meddig maradtok Párizsban?
natali00: 1 hétig
neymarjr: És van valami tervetek még mára?
natali00: Nem, már pihenünk, talán később megnézünk egy filmet.
neymarjr: Pihentek? Este 6-kor?🫣
natali00: Ma bejártuk fél Párizst,eléggé elfáradtunk! 😂
neymarjr: Nincs kedved találkozni?

És már kezdem érteni mire is megy ki a játék. Nyílván nem csak barátkozni akar,miért tenné?! Viszont én nem vagyok az egy éjszakás kapcsolatok híve,sőt! De mikor máskor lenne lehetőségem beszélgetni vele? Valószínűleg soha. Nemtudom mit tegyek.
Végülis, egyszer élünk! Ami pedig Párizsban történik, az itt is marad!

natali00: Rendben! :)
neymarjr: Küld el a szálloda címét, fél óra és ott leszek!

Fél óra?!! Smink nélkül,pizsamában,felkontyolt hajjal, és arcmaszkkal a fejemen ülök az ágyban. Fél óra alatt kellene szarból várat építenem?!
Gyorsan felöltöztem, és tettem magamra egy kevés,szinte alig látható sminket. Majd pontosan fél óra múlva jött egy üzenet:

neymarjr: Már itt vagyok, gyere a 350-es szobába.

Hát elindultam. Beszálltam a liftbe és felmentem az emeletre. Nagyon féltem. A szívem a torkomba dobogott, mibe keveredtem már megint?!
Mikor megláttam a szobát tétováztam előtte egy kicsit majd bekoptam.

Neymar ajtót nyitott. Nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy melegítő volt rajta. Rám mosolygott majd két puszit adott az arcomra.
-Szia,jó újra látni, ne haragudj hogy egy szobába találkozunk,én is szívesebben ültem volna be valahová, de nem akartam hogy holnap minden újság az arcommal legyen tele.-mondta
-Persze,megértem,semmi probléma.-nevettem

Aztán leültünk a kanapéra egy üveg pezsgő társaságában  és beszéltünk. Olyan volt mintha már ezer éve ismernénk egymást. Mindig volt közös téma. Sokat kérdezett rólam, a családomról és ő is sokat mesélt az övéről. Rengeteget nevettünk,viccelődtünk. És így repültek az órák. Rég éreztem így, mármint rég tudtam valakivel ennyire nyíltan és őszintén beszélni, főleg az első találkozáskor.

-Már hajnal 3 óra van, ideje mennem- mondtam neki
-Persze, biztos fáradt vagy már! Majd beszélünk!- mondta majd kikísért az ajtóig

Visszamentem a szobámba,lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Aznap végre boldogan hajtottam a párnára a fejem, hosszú idő után először.