Két ennyire különböző, mégis valamelyest hasonló lelket nem hoz csak úgy össze a sors. Minden el van tervezve. Az, hogy milyen istenek vagy erők által már csak az emberen múlik.
[MINDEN JOG FENNTARTVA]
Egy napsütéses délután Frida, Délvidék páratlan szépségű királynéja, egy kislánynak adott életet. A tünemény érkezését már az egész palota tűkön ülve várta, azonban amikor eljött az idő a szobát az újszülött sírása helyett, a némaság kegyetlen zaja töltötte meg. A gyermek gyengén, csukott szemmel, mélyálomban született. Ugyan a gyógyítók minden tőlük telhetőt megtettek ez nem volt elég, így tájékoztatták a királyi párt, hogy a lányuk meg fog halni. Edmund király összeroskadt bánatában és a palota imatermébe zárkózva könyörgött Istenéhez, hogy segítsen elsőszülött gyermekén.
A királyné viszont tudta, hogy azon teremtő kiben férjura és még sok más ezen a vidéken annyira hitt, nem segíthet gyermekén. Így saját Isteneihez fordult. A Hold napjának egy viharos éjjelén, mikor már az egész palota nyugovóra tért, Frida fogta az újszülöttet és kisurrant az éj leple alatt. Meg sem állt egészen a palotától nem messze húzódó erdő közepéig, ahol egy hatalmas tó terpeszkedett. Ezen tó, népe számára szent víz volt, ahol állítólag Élivágar 11 folyója találkozott. Vad szél tépte hosszú, vörösesbarna haját, miközben gyermekét a tó vizébe merítve hangosan imádkozni kezdett. Az addig sötét égbolton villámok cikáztak végig, majd mennydörgések közepedte egy holló felvisított a fák közül. A gyermek ekkor kinyitotta a szemeit és felsírt. Így lett tehát a kislány neve Aila, aminek jelentése áldott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
