Hátrahagyva (L.Jack x OC) Creepypasta ff.

10. fejezet

(Laughing Jack szemszöge)

Ashley már elég régóta bent volt a fürdőben. Lassan bekopogtam.

-Ash baj van?-kérdeztem. Meghallottam hogy sír. Beléptem, majd láttam hogy miközben sír, csk bámul maga elé. Odamentem hozzá, és megöleltem.-Mi a baj?-kérdeztem, de csak sírt. Nem nagyon sikerült megnyugtatnom.-Ash semmi baj.. Nyugi..-simogattam haját, próbálva megnyugtatni. Lassan valamennyire sikerült.

(Ashley szemszöge)

-Jack... Én... Nem maradhatok itt...

-Miért?

-Mert...-sóhajtottam egyet.- Nem mondhatom el...-mondtam lehajtott fejjel. Jack lassan az államnál fogva felemelte a fejem, és lágyan megcsókolt. Pár másodperc múlva visszacsókoltam. Lassan levegőhiányban váltunk szét. A fejem mellkasának döntöttem. Pár nap múlva kora hajnalban felébredtem, és óvatosan kikeltem mellőle. Levágtam a karkötőt amit még a múltkor rám adott. Letettem az asztalra, majd jól felöltöztem, és kiléptem a hidegbe. Már rég az őszben jártunk, és eléggé hűvös volt. Elindultam a reptérre. Nem volt jó érzés hogy itt kell hagynom Jack-et, de jó ügy érdekében teszem. Hamarosan odaértem. Megnéztem hogy melyik járat megy Angliába. 7:45-kor megy. Még nem utaztam repülőn, szóval eléggé új lesz nekem. Megvettem a jegyet, majd felszáltam. Fél óra múlva elindult a repülő. Lassan elaludtam. Azt álmodtam hogy még mindig Jack-el vagyok, és van egy fiúnk, és boldogok vagyunk. Hirtelen beborult az ég, és megálltunk. Jackre néztem.

-Jack?

-Nem kellett volna megszülnöd a gyereket..-mondta, majd már csak azt láttam hogy a fiunk vérben fekszik a földön, majd Jack őrülten vigyorogva átnyúlt a gyomromon, és elkezd kibelezni. Először éreztem fájdalmat, majd sírva riadtam fel. Egy srác odajött hozzám.

-Jól vagy?-kérdezte kedvesen.

-I-igen... Csak rosszat álmodtam.-mondtam, majd leült mellém, és megölelt. Elpirultam. Nem tudtam hogy mit csináljak. Kicsit lefagytam. Mivel sötét volt, így nem tudtam jól kivenni arcvonásait. Óvatosan beszívtam az illatát. Kellemes volt. Lassan elengedett.

-Jobb?-kérdezte.

-Mhm..-jó hogy sötét volt, mert így láthatta piros arcom.

-Pihenj nyugodtan..-mondta lágyan. Óvatosan a fejem vállára tettem, és pár perc múlva elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki ébresztget. Kezdtem nyitogatni a szemem, majd szembe találtam magam két lila csillogó szempárral.-Ébresztő! Mindjárt ott vagyunk!-mondta mosolyogva. Bólintottam. A hangjáról felismertem, hogy ő volt a tegnapi fiú. Fekete göndör haja volt, és a vége világoskékes volt. Kb. 18-19 évesnek néz ki.-És hogy hívnak?

-Oh.. Ashley... Te?

-Keith.-mosolygott.-És te merre mész?

-Még nem tudom... Te biztos jobban ismered Londont..

-Ez igaz.-Fél óra múlva leszállt a gép. Keith velem jött. Egész kedves, de még eléggé szokatlan hogy így viselkednek velem. Miután megkaptam a bőröndöm, elmentünk kajálni. Miután megebédeltünk, elindultunk valamerre.

-Keith... Ismersz egy olyan házat... Ahol egy gyilkos lakott?

-Igen. Miért?

-Szeretnék odaköltözni...

-Oda nem költözhetsz! Inkább költözz hozzám!-mondta. Egy kicsit hezitáltam, de lassan beleegyeztem. Elindultunk hozzá.