Nézted, ahogy az esőben ázok,
Míg hallgattam tőled minden átkod.
Nevedre címzett levelem az elázott,
Miről a "Figyelj rám!" is lemállott.
Mindig is a legszomorúbb részed maradok,
Pedig önként adnék szívemből egy darabot.
De önmagam melletted sem leszek soha,
Hisz empátiádnak nálam nincsen nyoma.
Önmagam égettem fel mindent tehát,
S most nyugalmat reánk Isten nem ád.
Megfulladok inkább minél előbb,
Szégyenfolt a szívemen, fájón benő.
Már lehetnék levegő, mit szívnál,
Végső harc is, amit vívnál.
Már nem kezdhetjük mi újra tiszta lapon:
Árulóvá lettem. Rászolgáltunk. Nagyon.
YOU ARE READING
16
Poetry16 - hatalmas hullámvölgy. Ezt az összeállítást közel egy évig írtam. Megpróbáltam minden élményemet és tapasztalatomat összegyűjteni amit ez idő alatt szereztem. Éles váltások, bátrabb, fecsegős, melankólikus sorok. Pontos kép arról, hogyan éltem m...
