Eaton aggódott. Ő mindig aggódott, ha Belláról volt szó. Szerette Bellát, szerette színes öltözetét, kissé karcos hangját, rövid frizuráját, csinos, hegyes orrát. Bár Eaton még fiatal volt, mégis érezte, hogy valami szoros kapocs fűzi őket össze Bellával. Szinte egyfolytában együtt játszottak, nevetgéltek, megtréfálták a másikat. Eaton minden nap a parkban találkozott Bellával, először akkor, amikor Eaton mérges lett a szüleire és inkább kifutott a parkba, minthogy velük kelljen lennie. Bella ott ült a park közepén álló fán és kíváncsian nézte a fiút aki leheveredett a fa mellé. Jól megértették egymást, így hamar elrohant az idő. Bella elment, ezér Eaton is hazament. Másnap a fiú újra ott ült a fa aljánál, ám már Bella is mellette ült. Fejét a fiúra hajtotta és lassan álomba szenderült. Eaton már akkor érezte, amikor nézte az alvót. Szerette, határozottan szerette. Még akkor is, amikor Bella megütötte és elszaladt, még akkor is, amikor beleesett egy gödörbe, és még akkor is, amikor ott feküdt a gödör fenekén törött csontokkal. És most ott feküdt a műtőben az orvosok keze alatt. Eaton tudta, hogy nem lesz baj, mégis aggódott. Lassan kinyílt a műtő ajtaja és kigurult az ágy az ajtón. Eaton odafutott az ágyhoz és mosolyogva átölelte a még ébredező papagájt.
ESTÁS LEYENDO
Rövid mesék
De TodoRövid mesék és történetek vegyesen gyerekeknek. Ebben a kötetben szeretném megeleveníteni a mindennapi gyerekeket a fantáziájukkal épp úgy, mint a klasszikus mesei elemeket. Kérlek, mielőtt kisgyereknek felolvasol egy adott történetet vagy elolvast...
