Rövid mesék

A Hold lánya

Nézz fel az égre. Láthatod, ahogy a hold és a nap fogócskáznak, a csillagok pedig minden éjjel táncot lejtenek. Gyönyörű látvány ez, ami megmelengeti az ember szívét. Történt egyszer, hogy a Hold megunta, hogy mindig csak a csillagok táncát nézi. Szeretett volna beszélgetni valakivel, látni mit csinál, hogyan tanulja meg az életet, hogyan játszik. Bár a csillagokat mindig látta, túl messze voltak tőle ahhoz, hogy beszéljen velük, s játszótársa, a nap sem volt közelebb hozzá, így hát érthető, miért volt olyan szomorú. A Hold magányos volt. Egyszer csak így szólt:
- Ha nem akar velem senki játszani, nem akar velem beszélni, majd készítek egy barátot magamnak.
Így is tett. Az egyik kráteréből kiszedett egy kis törmeléket, holdkövet és abból elkezdte formázni kis barátját. Nagy gonddal illesztgette egymáshoz a kődarabkákat, hogy minél jobban hasonlítson arra, ahogy elképzelte. Évekig tartott, de végül sikerült elkészítenie a kislányt, akire vágyott, és akinek az Anna nevet adta. Anna nem tudott beszélni, még csak mozogni sem, ám a Hold így is nagy örömét lelte benne. Elmesélte neki eddigi életét, megmutatta neki a csillagok táncát, aztán pedig hátára fektette, had aludjon a csöppség. Amikor pedig Annát lefektette, a csillagokhoz szólt:
- Édes csillagok, kedves csillagok, bárcsak hallaná, amit mondok, bárcsak beszélne hozzám, bárcsak hátamon ugrálna, bárcsak érezne az én kis Annám.
Amint ezt elmondta ő is álomra hajtotta fejét. Egyik nap aztán egy hullócsillagot látott elhullani épp mellette. Tudta, hogy, ha a hullócsillagtól kívánunk, az beteljesíti kívánságunkat, így hát elmondta legfőbb kívánságát:
- Édes csillag, kedves csillag, ki teljesíted az emberek álmát, kérlek, hallgasd meg szavaim. Egyetlen kívánságom életemben, hogy kis barátom lélegzetet vegyen, járjon, fusson, beszéljen: éljen.
A Hold remélte, hogy a csillag meghallotta, és teljesíti a vágyát. Mikor aztán felébredt, hátán nem érzett semmi féle mozgást. A Hold mélyen elszomorodott és csak nézett a távolba. Vajon a csillag nem hallotta meg őt? Vagy csak nem volt kedve teljesíteni a kívánságát? Esetleg, úgy gondolta, hogy ő, egy egyszerű kis Hold nem méltó a figyelemre? A nagy csöndben a gondolatai is szépen lassan elhalkultak, és meghallott valami: egy pici szív dobogását.