Elizabeth izgatottan várta az estét. A délután nagy részét a konyhában töltötte, és különféle finomságokat sütött. Erwint bezárta az emeletre, de az ínycsiklandozó illatokat nem tudta elrejteni. Miközben Elizabeth a konyhában munkálkodott, Erwin a lépcsőn ült, és a nőt bámulta. Elizabeth nagyon rég érezte magát annyira szerencsésnek, mint a mai napon.
- Nem tudom, hogy mi juttatott ide - szólalt meg rekedt hangon Erwin-, de kurvára hálás vagyok.
- Vigyázz a szádra! - szidta meg Elizabeth, de a mosolya fülig ért.
- Annyi közös élményen vagyunk túl! Arra gondoltam, hogy még szerezhetnénk nagyon sokat.
- Oké, hallgatlak - mondta a nő, és elkezdte gyúrni a sütitésztát.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Santa Cruz-ba. Nagyon jó tengerpartja van, és van a közelben egy vidámpark. Biztos vagyok benne, hogy imádnád.
- Abban én is - nevetett fel Elizabeth. - Imádom a vidámparkokat.
- Nem tudok segíteni? - kérdezte Erwin Elizabeth füle mellett.
- Nem, magam is alig tudok eligazodni, hogy mi történik. De ha egy kis lisztet tennél a kezemre, az nagy segítség lenne.
Az asztal már meg volt terítve, az ínyencségek tálakon foglaltak helyet, és arra vártak, hogy valakik megegyék őket. Az ajtó kinyílt, és Sasha lépett be. Derekához egy nagy kosarat fogott, de Erwin hamar megszabadította a terhétől.
- Csináltam sajtos rudakat. Kevin nagynénje receptje alapján, amit a konyhafiókban találtam.
- Isteni lett - suttogta Kevin Elizabethnek.
Levették a kabátjaikat, és a becsomagolt ajándékaikat a fa alá tették, ami alatt már ott volt Elizabeth és Erwin ajándéka is. Befutott anya (Emmalynn) és apa is. Ők is megtoldották az ajándékhalmot. Lara és Zoe-t Matthew követte.
Elizabeth és Erwin egy fotelen osztoztak, a nő szülei, Kevin és Sasha a kanapén foglaltak helyet, Lara a földön ült, Zoe egy másik fotelben ült, Matthew pedig az ablaknak dőlt.
- Nagyon köszönöm, hogy mindenki eljött erre a kis családi karácsonyra - állt fel Elizabeth Erwin öléből. - Lara, Zoe, Kevin, Sasha, Matthew. Ti mind az én családomba tartoztok. Meg szeretném köszönni a támogatásotokat, és a sok szeretetet, amit felém közvetítetek. Szeretném kifejezni, hogy mennyire sokat jelent ez nekem. Az ajándékozás után álljunk neki az ünnepi vacsinak!
Elizabeth kapta az első ajándékot.
- Nagyon sokat jelent nekem, hogy befogadtál - nyújtotta át neki Sasha a saját ajándékját - Sokat túlóráztam, hogy meg tudjam venni neked!
A csomag egy új kávégépet rejtett.
- Köszönöm, Sasha!
Az ajándékok hamar elfogytak. A karácsonyfa előtt megnőtt a csomagolópapír halom. Elizabeth kettő ajándékot nyújtott át Erwinnek.
- Először ezt bontsd ki - nyújtotta felé a nagyobbat.
A férfi egy pillanatig a nő arcáról olvasott, majd a kezébe vette, és megszabadította a felesleges borítástól. Egy felderítőruha volt, pont Erwin méretében. Amikor megjelent a szertárban, bár egy ugyan ilyet viselt, az teljesen meg volt rongálva, és a mosógép teljesen tönkretette. A férfi arcán szégyenlős mosoly terült el, de a lány látta benne a keserédes érzéseket.
- Tudom, hogy... Nagyon mélyen fog érinteni - szólalt meg Eliazbeth, és a kisebb ajándékot adta a férfi kezébe. - Szeretném, ha elvarrnál mindent szálat a múltaddal. Nem várom el, és olyan beszél neked, aki nem ismeri a sajátját, de mi vagyunk a családod, Erwin.
A férfi komor arccal vette át az ajándékot. Egy szemüvegtok került elő belőle. Erwin remegő kézzel nyitotta ki. Egy szemüveg került elő belőle. Ezüst szára volt, ami egy nagyobbacska téglalap alaknál találkozott a kör alakú, keret nélküli lencsével. Pont olyan, mint Erwin apjáé.
- Nem a te hibád volt - suttogta Elizabeth.
Erwin szeme könnyel telt meg.
- Köszönöm, Elizabeth. Köszönöm, az emlékeztetőt. Hálás vagyok.
Felállt, és egy csókhoz magához vonta.
/Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!/
VOCÊ ESTÁ LENDO
A szertár titka - Karácsonyi különkiadás
ContoEljött a karácsony napja, és arra gondoltam, hogy a már 2 részes könyvemhez írok egy röpke kis novellaszerűséget. Egy néhány fejezetes kis különkiadás lesz, aminek a középpontjában a karácson,y és a már megismert karaktereink állnak. Igyekszem az eg...