Van hogy a szerelem ferrarival érkezik

9. fejezet

Camille
- Meginvitálhatom a hölgyet egy vacsorára, ezzel a sármos férfivel az oldalán? - nézett rám kacér mosollyal. - Hát, ha már jobb dolgom úgy sincs ám legyen. - és nagyot sóhajtottam, megjátszva magam. De amint a szobába értem realizáltam, hogy valami vállalható kinézetét kéne varázsolnom magamból.

Egy óra múlva már teljesen puccba vágva magam álltam a tükör előtt és csodáltam a végeredményt, ami őszintén még engem is meglepett. Egy fekete hosszú ujjú testhezálló egybe ruhára esett a választásom, hajamat enyhén begöndörítettem és hagytam kiengedve. A sminket nem vittem túlzásba, de azt leszögezhetjük, hogy így volt tökéletes az összhang. Őszinte leszek, ahogy nézem magam a tükörben elfogott az idegesség... csak tudnám miért. Biztos voltam benne ha még pár percig állnom kell a tükör előtt teljesen elbizonytalanodom, de mire ez megfordulhatott volna a fejemben halk kopogást hallottam. Gyorsan az ajtóhoz léptem és a kilincsre tettem a kezem és az összes addig bent tartott levegőt kifújtam, még csoda hogy nem fulladtam meg. De amikor az ajtó kinyílt biztos voltam benne, hogy határozottan élek. Charles állt a küszöb másik oldalán egy fekete zakót viselt fehér inggel. Meg kell, hogy mondjam meg tudnám szokni ezt a látványt egyszerűen le sem tudtam venni róla a szemem és megint azon kaptam magam, hogy még a levegő vételre is figyelnem kell, mert még a végén tényleg elájulok. Bár ha emellé szájon át lélegeztetés jár még azt is bevállalom. Míg ezt végig gondoltam nem tudom mennyi idő telhetett el, de már biztosan kínosan sok ideje bámulom. Úristen Camille mit művelsz?! Hirtelen mintha villám csapott volna belém felébredek merengésemből.

- Csodálatosan nézel ki Camille. - lép hozzám közelebb Charles, szinte érzem a lehelletét a nyakamon, majd az arcomhoz hajol és lágy csókot lehel rá. Belebizsergek még az érintésébe is, megőrít ez az ember.
- Te is nagyon jól nézel ki Charles. - próbálom összeszedni a gondolataimat, de elég nehezen sikerül. Kiléptem a szobából és becsuktam magam után az ajtót.

Charles Leclerc

Miután Camille kilépett a szobából elindultunk a folyosón egymás mellett. A kezemet gyengéden a meztelen hátára raktam, amibe bele is bizsergett. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, de ezt igyekszem leplezni előtte. Már most ez a kedvenc ruha amit rajta láttam, egyszerűen tökéletes ott emeli ki, ahol kell, de a legjobb része mégis a kivágott hát rész. Ami betekintést enged a kidolgozott hátára. Hamar leértünk az emeletről az étteremhez. Amint beléptünk a tágas helyiségbe ki is szúrtam a számunkra tökéletes asztalt majd finoman Camille- t is arra terelgettem. Miután helyet foglaltunk egy fiatal pincér szinte azonnal meg is jelent az asztalunk mellett és felvette a rendelésünket.
Egész este le sem vettem a szemem a lányról, egyszerűen lehetetlen küldetésnek tűnt. Az arcán megjelenő gödröcskék, amikor nevet, a pír, ami az arcára ül, ha bókolok neki, a szőke haja, ami olyan selymes, mint senki másnak.

Rengeteget beszélgettünk, mesélt a családjáról a hobbijáról, nem is tudja mennyire kivirul amikor olyan dolgokról beszél, amiket szeret.