Van hogy a szerelem ferrarival érkezik

10. fejezet

Camille

Úgy repült Charles társaságában az idő, hogy fel sem tűnt, hogy már igencsak későre jár az idő. Az emberek is szállingóztak ki az étteremből és lassacskán azon kaptuk magunkat, hogy egyedül ülünk az étteremben. Így hát mi is szedelőzködni kezdtünk, megköszöntük a pincérünknek az isteni vacsorát és a kiszolgálást és elindultunk a szobánk felé. Elég feszültté váltam amikor realizáltam, hogy megint kettesben leszek egy liftben Charles- al és utána még a szobámig is el kéne jutnom, de mire ezt végig gondolhattam volna már újra a liftben álltunk. Viszont ezúttal magunkhoz képest elég csendben és távol egymástól.
Egész gyorsan felértünk az 5.- re, kiszálltunk a liftből és elindultunk egyenes a szobám felé. Mikor elértük az ajtót megálltam egy pillanatra, igazából nem is tudom megmagyarázni, hogy miért egyszerűen átvette a testem az agyam fölött az irányítást.

Charles csak állt előttem és fürkészte a tekintetem. Nem tudom, hogy mit gondolhatott, egy pár percig habozott, majd búcsúzóul egy lágy csókot lehelt az arcomra és elment. Én pedig álltam az ajtóm előtt és néztem ahogy lassan eltűnik a folyosó végén. Magam sem értem mitől ijedtem meg ennyire, attól hogy valaki ilyen hatással van rám vagy attól, hogy ilyen hamar.

Miután feleszméltem, hogy nem fog visszajönni bementem a szobámba és bezárkóztam a fürdőbe. Nem is igazán tudom, mi okból hiszen egyedül voltam a szobában, de mégis úgy éreztem, hogy menekülnöm kell valami elől. Fél óráig csak álltam a zuhany alatt és próbáltam lemosni magamról a szégyen érzést, és az ijedtséget.

Miután végeztem a maratoni tusolással csak ültem az ágyon, mint egy élő halott és próbáltam rávenni magam arra, hogy felejtsem már végre el ezt az egészet és koncentráljak magamra, hiszen elvégre azért vagyok itt. Mondanom sem kell, hogy ez nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt én akartam. Fogalmam sincs mennyi ideig forgolódtam az ágyban, amikor végleg feladtam a küzdelmet. Felkeltem és a bőröndömhöz léptem, előhalásztam belőle az edzős cuccaimat és felöltöztem, a hajamat laza copfba kötöttem és már indultam is a hotel edzőterme felé. Elég megmagyarázhatatlan dolog nálam ez a terápiás jellegű kondizás, de végső soron beválik tehát veszíteni nem veszitek vele sőt még jobban is fogok tőle kinézni. Erre mondom én azt, hogy nem mindig olyan rossz ha összetörik a szíved.

Mikor a telefonomra pillantottam konstatáltam, hogy valószínűleg sok emberrel nem fogok találkozni hajnali fél háromkor az edző teremben így magabiztosan nyitottam be, amikor megláttam őt....

Szívesen venném a visszajelzéseteket, hogy tetszik eddig?
Jó olvasást!! ❤️