- Biztos bemenjek? - kérdezi meg, miközben felém lépked és nyakkendőjét köti.- Igen. Miattam ne maradj ki, majd műtétkor és azután. - hajol le hozzám és sóhajtva bólint.
Most kötött nyakkendőjét megfogom és rámarkolva húzom ajkaimra, amit elmélyít.
- Tényleg csak szükség esetén kelj fel! - mondja szigorúan. - Hol van már Hoseok? - néz karórájára.
- Nyugodtan menj, mindjárt megérkezik. - mosolygok rá.
- Szeretlek, vigyázz magadra! - ad egy utolsó csókot. - Bármi van, hívj! - siet is ki.
- Szeretlek! - kiabálom utána.
Nem sokkal később meghallom az ajtó csapódást, sóhajtva fekszem el, hogy kényelmesen legyek. El kell mennem a fotózásra és még ruhát is kéne választanom. Jelenleg csak az ágyban feküdnék, de ez egy nagyon komoly dolog és nem tudhassák meg mi a bajom. Járni tudok, csak az ülést kell kerülnöm, ami egy fotózáson pont kapóra jön, mert egy percet se lehet ülni. Sima lesz, csak időbe vissza érni és nem lebukni.
- Itt vagyok! - toppan be barátom.
- Hál istennek. - kelek ki az ágyból kicsit fájdalmasan. - Ruha kell nekem! - megyek a gardróbba.
- Folyton pirosat kaptam. - panaszkodik és ha jól hallom leül.
- Fehér vagy piros? - kérdezem meg.
- Piros. - adja a választ.
Leakasztom piros ingemet és fekete nadrágomat hozzá leveszem.
- Használtátok a játékokat? - kezdem átvenni ruháimat.
- Nem, ahogy haza értünk bedőlt az ágyba. - ezen felkuncogok. - Tényleg olyan mint egy macska. - morogja. - Vagy egy medve! - végzek és egy fülbevalót is berakok és kimegyek. - Dögös. - mér végig vigyorogva.
- Hát mikor hazaér, támad le. - kapom fel dzsekimet és táskámat.
- Az lesz. - kell fel. - Akkor nyomás, mert biztos nem sokára hívni fog az urad. - megyünk ki a kocsiba.
Mikor a helyszínre érünk, kiszállunk és Jinnel egyből beszélek, neki elmondom a helyzetet és mindent megbeszélünk.
- Meddig nem leszel? - kérdezi meg.
- Pár hónap, de tudod mindent mondj és küldj, hozd. Néha pedig ha tudok, bejövők. - mondom neki szigorúan.
- Ahj Tae, számíthatsz rám bármiben tudod! - ölel meg. - De ennyi hülyével itt akarsz hagyni?!- ezen felnevetek.
- Sajnos nem tudok tenni ellene. - válunk el.
- Tae, Jungkook az. - mondja Hobi és félre vonul.
- Ja igen, titokban vagyunk itt. - nézek vissza barátomra.
- Lakat a számom, bár nem tudni mi lesz. - néz az órájára. - Menjünk, hogy hamar végezünk.
Mr. Jungal mindent átbeszéltem és a fotózás kezdetét is vette. Mint mindig, idegbajt kaptam és idegeskedtem. Valami mindig hiányzott, vagy a modellről vagy a képről. Esküszöm kirúgok valakit, néznem kell pár új embert. Szerencsére a modellek, modellek és nincs velük gondom. Legalább ez az egy szerencsém van, közben Jungkooknak is írtam üzenetet, hogy fekszem és minden a legnagyobb rendben, ne aggódjon.
- Mr. Jeon, ezt a képet nézze meg! - mutassa meg nekem a fotós.
- Ez jó lesz. - mondom halványan elmosolyodva.
ESTÁS LEYENDO
Mr.és Mr.Jeon
Fanfic"Mindenki furcsállja, hogy férjemmel még mindig együtt vagyunk a gimi első éve oda. Kérdezik mi a titok, de nincsen titok. Mi csak egyszerűen oda vagyunk egymásért még mindig, lelkileg és testileg is, na meg persze dob rajta a mi kis ti...