Reggel fel keltem fel öltöztem egy egyszerű fekete farmerba és egy szürke pulcsiba.Kimentem anyáéhoz meg reggeliztem ,egyszer csak meg szólalt a telefonom Mario volt
-Sziaaa
-Szia-köszöntem
-Gyere a kávézóba ahova szoktunk járni
-A többiek ott vannak ?
-Igen már csak a pasid és te hiányoztok
-Jól van fél óra s ott vagyok -még nem beszéltem Marcal nem tudom hol lehet de majd fel hívom.
El készültem és lassan indultam szóltam anyáéknak,hogy el mentem idő közbe hívtam Marcot de nem vette fel,fel ültem a buszra és oda mentem a srácokhoz.
-Sziasztok!
-Szia-köszöntek,Mario fel is ált ,hogy megöleljen
-Marc még nem ért ide én hivtam de nem vette fel
-Az előbb hívtam és azt mondta 5 perc és itt van-mire el mondta Gavi itt is volt
-Szia drágám,sziasztok!- mondta és meg csokolt
-Merre voltál?-kérdeztem
-Volt pár elintezni valóm és tudod milyennek anyuék,megyek rendelek, mit kértek?-mindenki el mondta mit kér Marc pedig el ment,hogy adja le a rendelésünket.Itt hagyta a telefonját és láttam hogy üzenet érkezett gondoltam,hogy meg nézem, hogy ki írt és igazából kíváncsi is volt...
Meredten bámultam magam elé összegyűlt a könny a szemembe időközben Marc megjött és arcon puszilt.
-Miabaj kincsem?-kérdezte
-Miez?!
-Meg magya...-nem hagytam hogy végig mondja hanem fel álltam és el jöttem Marc utánam szaladt
-Sara álljmeg,hadd magyarázam meg -meg fogta a karom
-Haggy éngem békem nem akarok veled beszélni-ott hagytam és elment nem akartam többet látni se hallani róla
VOCÊ ESTÁ LENDO
Barátságbol szerelem~Pablo Gavi~
ContoMindig is vonzottam hozzá,de mivel a barátom barátja volt így ez ki volt zárva. -Ezt nem csináljhatjuk úgy-e tudod -Tudom -Döntened kell én vagy ő -Sajnálom...