Barátságbol szerelem~Pablo Gavi~

12 rész

1 hónappal később

1 hónap telt el az incidens oda azóta,Gavival  szakítottunk fáj de így lesz a legjobb,néha még szoktunk beszélni mivel egy a baráti társaság tehát ez elkerülhetetlen barátok maradtunk vagy valami olyasmi.

2 héttel ezelőtt

Volt egy kisebb-nagyobb házi buli Gavinál és hát eléggé le ittam magam.
-Sara kicsit lassabban-mondta Marc
-Hagyjál légyszíves!-mondtam össze vissza-Hol van Gavi?
-Mit érdekel az téged nem szakítottak?
-De-mondtam egy kicsit szomorúan
-Ott van-mutatott a szoba másik felére
  Megindultam,vettem egy mély levegőt és oda mentem hozzá.
-SZIA!-mondtuk ki egyszerre nagyon izgatott voltam mint valami kislány,és szerintem ő is ugyan ezt érezte.
-Nagyon,nagyon....nagyon jól nézzél ki úgy e tudod?-mondtam neki valahogy persze nem csak az alkohol beszélt belőlem-Miért kellett megcsokold azt a lányt?
-Ehhez a a beszélgetéshez nem vagy elég józan de tudod hogy sajnálom-erre ott hagyott és fel ment a szobájába.

Még ittam egy-két pohárral és hát meg tette az alkohol a hatását és egyik percről a másikra Gavi szobája találtam magam,bezártam az ajtót és megcsokoltam lelöktem az ágyra és  rá ültem le huztam a poloját és hát az izmos felső testét végig mértem.
-Mitcsinálsz?-kérdezte érthetetlenül,de élvezte a helyzetet
-Ne dumálj-vigyorogtam rá ő meg vissza,csokolgatni kezdtem a nyakát,a fülembe suttogta
-Csak az enyém vagy!-a többi pedig film szakadás,az ágyában ébredtem meztelenül tehát lefeküdtünk.
Amilyen gyorsan csak lehetett fel öltöztem és el hagytam a helyiséget,hívtam egy taxit és haza mentem

Vissza a jelenben...

Na hát azért mondtam,hogy csak valami olyansmik vagyunk,de mindegy is elhivtam Marcot vásárolni mivel ő is akart valami cipőt venni ,így elmentünk együtt megvedtem amit akartam így beültünk egyett kajálni,beszélgettünk és,hogy őszinte legyek még soha nem beszéltem ilyen jól el vele nagyon jól esett elmondtam ami Gavival történt és,hogy most nem tudom hogyan tovább,utána elmentünk egyett a parkba sétálni oda jött hozzánk egy kisgyerek nagyon sírt, elveszett szegény,szerencsére hamar megkaptuk az anyukáját.
Utána hirtelen rosszul lettem és elsötétült minden.

A kórházba tértem magamhoz.
-Doktorúr,miért lettem rosszul?valami komoly bajom van ?-szó szerint pánikba estem
-Nyugodjon meg,az ön állapotban nem szabad idegeskedni-az én állapotban,tudtam,hogy valami komoly
-Elnézést ezt hogy érti?
-Maga állapotos,1 hetes lehet-ÉNN EZ NEM LEHETSÉGES,édes istenem én nem akarok még anya lenni anyámék meg ölnek ,mi lesz így az életemel alig töltöttem be a 18-at,nem is éltem még
-Doktorúr ez képtelenség
-Mikor volt utoljára férfival
-Én...nem,ne...-és akkor beugrót

Haza vitt Marco,nem mondtam neki semmit bementem a szobámba agyaltam egy csomót, hogy lenne helyes mi lenne a legjobb döntés, nem szeretném el vetettni végül is neki is joga van az élethez,Gavinak mi tagadás joga van tudni,hogy lesz egy gyereke de nem biztos,hogy a legjobb döntés a karrierje meg minden miatt még fiatal nem szeretném ezt rá zuditani én is kiszálnék ebből a lehetne,ha elmondanam anyáméknak akkor ők azt szeretnék,hogy vállaljon felelősséget a gyerekért de én nem ezt így nem szeretném,mindig is akartam gyereket és lehet,hogy ezt Gavival is el tudtam volna képzelni de nem ilyen körülmények között

Felhivtam a nagynéném aki Angliába él egy nagyon kedves nő mindig is jó kapcsolatom volt vele,elmondtam a dolgokat az elejétől a végig remélem,hogy megért és azt mondta ha nincs más megoldás és,hogy ha én tényleg ezt akarom akkor szívesen látt,de szerinte ez nem jó döntés de én el döntöttem ,megyek ,anyáék bele egyeztek és hát jövő megyek

Beszéltem Marcal,Alejandroval elmondtam ,hogy el fogok utazni egy időre nem érteték, hogy miért nem is csodálom egyik percről másik döntöttem ezt el beszéltem Gavival is állítólag van egy "barátnője",rossz volt a szemébe nézni légyszíveseben elmondtam volna ,hogy van egy élet a szívem alatt ami a kettőnké de ez nem így működik.
Eljött a nap amikor menni kelett otthon el búcsúztam anyuéktól és Gaviék ki vittek a reptére megöleltem őket amikor Gavi meg ölelt a fülembe suttogtt
-Vigyázz magadra Sara
-Te is vigyázz magadra

Az életünk nem mindig úgy halad ahogy szeretnénk,nem mindig úgy történek a dolgok ,ahogy szeretnénk ,de lehet hogy amit elsőre rossznak lássuk az igazából jó dolog lesz belőle.
Talán csak sodródnunk kel az árral.

Kicsit meg késve de remélem tetszik az új rész ❤️