Elég nehéz, ha nem csak a Borderland játékait próbálod túlélni minden második nap, hanem azt is, hogy beleszerettél egy olyan férfiba, akinek szörnyű hozzáállása van az emberekhez.
Vagy egy Chishiya x Reader ahol csak remélni tudod, hogy az ígéretek...
✩Amelyben félálomban kezdeményezel beszélgetést egy csinos férfival. ✩
Az éjszaka ilyen Istentelen órájában az ember ritkán találja magát dilemmában, de most ezt is kipipálhatom a bakancslistámon.
A tető közepén állva, olyan, mintha a lábam gyökeret eresztett volna. Amikor az éjszaka közepén elhagytam a szobámat, és kijöttem a tetőre abban a reményben voltam, hogy a friss levegő segít majd elaludni, és talán még Tokió esti látképét is megcsodálhatom.
A friss levegő?
Úgy néz ki az megakadt a torkomon.
De a kilátást azt mindenképp megkaptam.
Szerencse, vagy szerencsétlenség de nem vagyok egyedül. A tető szélén ülve megpillantom a legszebb férfit akit valaha is láttam. A gyökeret eresztett lábammal csak ott állok mögötte. Arcáról háromnegyedes képet látni. A hold, kezét kinyújtva egész sziluettjét végig simítja, bőre mintha csak itta volna a hold fényét, a sötét gyökerekből kibontakozó fehérre festett haja gyakorlatilag finom fátyolnak tűnt az éjszakai égbolt halvány fénye alatt. Olyan mint egy álom, amire csupán halvány, homályos emlékfoszlányokon keresztül emlékszel már. Ezer meg egy szó átfutott gondolataimon, de az egyik felszínre kerül, "Érinthetetlen".
Nem az a típus vagyok aki előbb beszél mint gondolkodik, de minden racionális gondolat elhagyta az elmém és csak kicsúszott a számon.
-Gyönyörű vagy... - lélegzem.
Még akkor is, ha hírtelen képtelen vagyok belélegezni az oxigént, sőt, még meg is bánom ezt a mondatom mikor a férfi összehúzott szemekkel felém fordul.
Az alvástól megfosztott agyam örvénylik: Istenem, a szeme...
A szemei sötétek, mégis tele vannak csillogással, és valahogy a lélegzetem még inkább elakadt mint korábban. A szemvonásai annyira sötétek, hogy esküdni mernék rá, szemceruzát használ. Tekintetem végigfutott egész arcán és akkor jöttem rá.. nem csak gyönyörű.. hanem maga a megtestesült tökéletesség.
Ha ez nem Borderland lenne, lekértem volna a számát, vagy legalább egy kávéra elhívtam volna.
Az agyam fogaskerekei forogtak. Próbáltam visszakeresni az emlékeimben, hogy láttam-e őt valaha a parton, esélytelen elfelejteni egy ilyen tökéletes arcot. Valamikor biztos játszottunk együtt egy játékot. A nevek fejben való tanulmányozása után arra jutottam, hogy a part igazgatóságának tagjának kell lennie, a hírhedt Chishiya, aki arról híres, hogy hidegvérű, kőszívű és egy géniusz.
Ah
Azok akikről azt feltételezik, hogy seggfejek, azok általában valóban seggfejek, és Chishiya is hasonlóképpen válaszol.
Szemeivel fel-le méreget, halvány vigyorából és szemöldöke ívéből látni, tudatában van annak, hogy fáradt vagyok.
-Hm.. Szóval ezt mondták nekem -válaszol szárazon, majd visszafordul Tokió nyílt kilátására.
Az ez után következő csend egy gyengébb embert könnyekre fakaszthatott volna.
Az elmém túl ködös a kis beszélgetésekhez, és megállapítható a légkörből, hogy nem vagyok itt szívesen látva. Eközben Chishiya elfoglalja a mellettem lévő helyet. Nem tudok elmenni innen, hisz lábam a földbe gyökerezett, de a következő lépésemet sem tudom kieszelni. Egy percig álltunk egymás mellett szótlanul de hosszú éveknek tűnt.
Végül úgy döntök leülök Chishiya mellé, mert a friss levegő az, amiért kijöttem ide, és így meg kapom a friss levegőt.. legalább is azt hiszem.
Szóra nyitom a számat.. de aztán mégis a hallgatás mellett döntök. Az sem tesz nagy csodát az önbecsülésemmel, hogy a mellettem ülő férfi sugározza a legtöbb "tűnj innen" energiát amit valaha éreztem.
-Szóval.. a Borderland, mi?
Szánalmas mondatom, mely elhagyta a számat csak ernyedten lóg a levegőben, én pedig átkozom önmagam és száz generációra visszamenő ősömet.
Chishiya viszont enyhén szórakozottnak tűnik. Válaszul csak hümmög.
-Mm
Jól van, nincs kedve velem társalogni. Érthető. De nem hagy nyugodni a helyzet, és kissé szorongva de tovább kérdezősködők.
-Hm.. Káró játékos vagy, jól tippelek?
-Jól tippeltél. - válaszolt, még mindig az éjjeli Tokió fele irányítva tekintetét.
Talán titokban kiváló beszélgető partner, de még annál is kiválóbb abban hogy eltitkolja ezt mind elölem.
Talán ez egy olyan beszélgetés amit jobb lenne feladni. Leginkább csüggedten visszasétálnék a szobámba, de ekkor egy újabb válasz jön, amivel meglep.
-És te? - tekintetét ezúttal rám vezeti, és csak ekkor vettem észre, hogy végig őt néztem.
Egy gyönyörű Káró játékos erős szemkontaktussal. Nevetnem kell a nézésétől. Nem is csoda, hisz egy szörnyű embernek tűnik. Mondjuk... senkinek sem tetszik ha így megnézik miközben beszél, ahogyan én tettem. Vagy lehet csak tényleg egy szőrnyű ember. Vagy lehet mindkettő.
-Kőr - mondom neki.
Chishiya arcán a meglepettség észrevehető, ahogy mindkét szemöldökét felvonja.
-Szóval ez. -válaszolja
-Mi az? Csak nem treffre számítottál?
-Nem mondhatom, hogy nem - halvány mosoly jelenik meg szája sarkán, belőlem pedig egy kisebb nevetés tör ki.
Eddig jó, kezd beszélgetéssé alakulni.
De nem, a beszélgetés szinte azonnal abba marad. Szörnyű ötlet lenne megpróbálni tovább beszélni. A szemhéjam kis időre lecsukódott és egy hosszabb ásítás hagyta el a számat. A testem ezzel jelezte, hogy ideje lenne vissza menni a szobámba.
Szótlanul talpra állok. Chishiya mosolyogva integet, amit álmosan viszonzok neki. majd kilépek az üvegajtón és elindulok a szobám felé.
A döntés már ezen az estén megszületett, hogy holnap este is visszajövök, annak reményében, hogy itt találom-e őt. Elindultunk egy úton, és most szeretném látni, hogy ez az út merre vezet.
Ez lett volna az első fejezet, majd hozom a folytatást ha lesz rá kereslet :3
Addig is tessék egy Chishiya mert ennél szebb embert keresve sem találni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
