Barátok Extrákkal | Chishiya x Reader

Negyedik Fejezet

☆Amelyikben egy ígéret megszületik és a hold rá a tanú ☆

Kuina kezeivel vállamat átöleli, meddig a kocsi út tart, vissza a partra. Szívemben hálával a jelenléte miatt a vállára dőlök. Nem kérdezett semmit, csak kicipelt az épületből. 

Ez a nő egy angyal... egy nagyon magas angyal. 

Halkan beszél hozzám a kocsi út alatt, elmeséli a Borderland előtti életét. Bár a motor zúgásától annyit nem érteni, a lényeget le lehet venni a mondandójából. 

-Jó érzés embereket beszélni hallani - mondta - Nem kell hallgatnod ha nem szeretnéd. Ezt csináltam édesanyámmal is, megfogtam a kezét és meséltem neki, lényegében bármiről, és azt mondta, boldoggá tette a tudat, hogy a lányának az élete tovább haladt, és nem állt meg.  -beszédét abba hagyja egy pillanat erejéig. -Nos nem vagyok a lányod, de a háttérzaj ettől függetlenül megnyugtat. 

-Te vagy a legjobb Kuina - nevetek

Miután visszaértünk visszatérek a szobámba. Az épületben talált cédulát ráragasztom a fésülködő asztalom tükrére. Nézem a kis rózsaszín négyzetet, mikor Kuina megjelenik a szobámban és elrángat inni a medence melletti bárba. 

~●~

-Legyünk barátook -ismételgetem makacsul. 

Chishiya elmosolyodik.

-Ilyen hamar megint itt vagy? -előre dől és sóhajt egyet. Néhány tincse előre esik válláról és arcát keresztezi -Már van egy barátod, mit akarsz tőlem?

-Ez olyan béna kifogás Chishiya -lépek közelebb a szürkéhez és leülök mellé -Bármilyen elragadó Kuina, de ha őt küldöd magad helyett, hogy barátkozzon velem mínusz pontokat szerzel a barátságunkban.

-Nem is vagyunk barátok, és mióta van pontrendszer?

-Mindennek van egy pontrendszere, legyünk akkor barátok!

-Ez a legnevetségesebb dolog amit valaha hallottam. Nem.

Chishiya félrenéz mintha már vége lenne a beszélgetésnek. 

-Te aztán tudod hogy kell elhallgattatni egy embert. -Ásítok és a karjaim a fejem mögé rakom. A rideg ember mellettem semmit nem mond, én pedig a tekintetem Tokió csodás kilátására fordítom. Ma éjjel a hold úgy döntött elbújik pár felhő mögött, a neon fények meg villognak, mintha csak egy titkos kódot akarnának közvetíteni.

-Tokió olyan gyönyörű éjszaka-

-Mit csinálnak a barátok?

-...Mi?

Ez a kérdés nagyon váratlanul ért. Érzem, hogy a szemeim palacsinta méretűre növekszenek, miközben Chishiyát bámulom néma csöndben. Ő pedig unottan rám tekint. 

-Azt mondtad... amit gondolok hogy mondtál?

-Válaszolsz nekem, vagy sem?

-KOMOLYAN? -Izgatottan közelebb ülök Chishiyához és összekulcsolom a kezeim. A szemeim csillognak az izgatottságtól. -A BARÁTOK EGY CSOMÓ DOLGOT CSINÁLNAK! Nagyon sok dolgot! -szétválasztom a kezeim hogy az ujjaimon tudjak számolni - Kaját osztanak meg, elmondják egymásnak a titkaikat és a dolgaikat, ruhákat adnak egymásnak kölcsön, segítenek a háziban, és mindent együtt csinálnak! Ó és a legjobb barátaiddal... Kisujj esküt teszel, úgy mint ez - nyújtom a kisujjam Chishiya felé. -és megígérjük, hogy örökre barátok leszünk, nem számít semmi. 

Chishiya visszafordul a város irányába, és folytatja a csillogó neonfények bámulását, mintha valami óriási, alig hihető titkot árulnának el neki. 

-Szörnyen hangzik.

-Jó muri!

-Miért osztotok meg mindent? Ezt parazitának hívják.

-Ne légy féltékeny, Chishiya.

Chishiya megforgatja a szemét és integet az egyik kezével. 

-Az olyan emberek, akik kötődnek  az elsők akik meghalnak. Hülye ígéreteket tesztek egymásnak és rosszul sül el. Mikor az egyik meghal, a másik fél le éli az életét valami szörnyű teherrel a vállán. Ha mindketten meghalnak, akkor az egy olyan élet elpazarlása amelyik megérdemelte volna az életet. -Végre rám tekint. A szemei önelégültséget sugároznak. -Ez egy lose-lose szituáció.

Nem mondok semmit. Úgy tűnik ő ezt egy győzelemnek fogta fel. Visszadől a tenyerére, a fehér púlovere pedig enyhén megremeg. 

A másodpercek percekké nyúltak el, és úgy tűnik hosszú idő telik el meddig válaszolok, figyelmen kívül hagyva mindent amit az előbb mondott. 

-Add ide a kisujjad Chishiya

-Nem

Válasza azonnali, felemeli karját fekvő helyzetéből én pedig megragadva az alkalmat megfogom a kezét és a kisujját az enyémbe akasztom. Csillogó szemmel nézek rá, miközben az ő szeme azt sugallja  "megfojtalak álmodban".

-Kisujj eskü, hogy mindig a barátod leszek! - elmondom az én  részemet az esküből - Most pedig mehetsz. 

-Nem.

-Most már barátok vagyuunk! -jelentem ki diadalmasan. 

-Mi a fene bajod van.. -Chishiya sóhajt majd elmegy. Rámosolygok a tető széléről. 

-Holnap találkozunk, barátom!  - kiáltok utána. Nagyon nevetek most, és ő csak felemeli a kezét és integet egy amolyan soha-többé-ne-szólj-hozzám stílusban és elhagyja a tetőt. 

A második barátom egy nap leforgása alatt. Vigyorgok a holdra mint egy idióta és lógatom a lábaim a tetőszéllen.