Hell's Angel Nel2nb

Prológus

Talpnyaló szörnyetegek, vörös szinte vakító láva tengerek, leginkább így tudnám leírni a körülöttem lévő környezetet. Legszívesebben a zubogó lávaba vetném magam. De nem tehetem a népnek szüksége van rám. Egy napot sem bírnának ki nélkülem. Ez nem beképzeltség, csak az igazság. Esküszöm nem vagyok depressziós, világfájdalmam sincs. Aki ezt olvassa nyilván ennek az ellenkezőjét gondolja. Pedig nem, nagyszerű életem van. Egyszerűen csak meguntam már. Először olyan izgalmasnak ígérkezett.

1780 évvel, trónra kerülésem után járunk. Az első 100 évben még élveztem, aztán alább hagyodt érdeklődésem.
Én vagyok a híres nevezetes Jeon Jungkook a pokol ura. Legalábbis mindenki így emleget. Én viszont nem érzem magam annak. Ezt az agyatlan csürhét vezetem nap mint nap. Ez inkább szánalmas, mint sem dicséretes. Még csak meg sem kell erőltetem magam. Elmondanám a korom is nektek, hogy ha számon tartottam volna. Most is a kedvenc tevékenységem közepébben vagyok.
Hátra vetett fejjel, terpesztkedve ülök a kedvenc bársony vörös kanapémon. Az izzadság cseppek lassan folynak le csapzott homlokomon, miközben élvezem, hogy az egyik ribancom méretes farkam szopogatja. Látszik,
van gyakorlata benne, viszont nem mondanám különlegesnek. Átlagos alakja van. Karcsú dereka, barnás bőre és foghagyma fenekeért, sokan ölni is képesek lennének. Nem mondanám csúnyának viszont szépnek se. Túl sok testet láttam ahoz, hogy bármelyik lelken is meglepődjek.

Legalábbis ezt hittem, amíg meg nem láttalak..

Óvatos mégis durva srác. Ártatlan mogyoró barna szemei vannak, pedig mindenki tudja, hogy mocskosabb a kukámban rohadó döghúsnál. Nem értem miért van mindenki oda ezért a srácért. Olyan mint egy méhkirálynő, minden agyatlan liba őt követi. Sokan mondták, hogy eltudnák őt képzelni az oldalamon. Na még mit nem... Inkább maradok a döghúsnál.
Nincs benne semmi extra, sajnálatos módon nem találtam nála jobbat. Habár az utóbbi időben senki sem felel meg elvárásaimnak. Pedig nem magasak. Én csak egy olyan srácra vágyom, aki kicsit ártatlanabb mint az átlag, nem teng benne az irigység, nem próbál mindenkinél jobb lenni. Lehet ez a mai világba túl nagy kérés. Ez a srác aranyos meg minden, ugyanúgy mint a többi fiú a népemből. Már a nevére sem emlékszem szerencsétlennek. Csak nézem érzelem mentes tekintettel, ahogy fulldoklik erőszakos kezem által. Erősen tépem félhosszú ében fekete haját. Követelem nyalókám minden egyes része kényesztetését. Persze amit akarok mindig megkapom, most sincs ez másképp. Miután megelégeltem óvatosságát, egész hosszomat lenyomom lüktető torkán. Ellenkezik tisztán érzem, gyenge kezét a combomon, ahogy próbál eltolni magától. Nem igazán hat meg próbálkozása. Nem érdekel semmi más, csakhogy érezzem végre azt az eszméletlen megkönnyebbülést. Érzem, hogy mindjárt át lépem a gyönyör kapuját. Annyira vágyom már erre az érzésre. Persze nem is én lennék ha egy hangos dörömbölés nem szakított volna meg. Ez most komoly?

Felhúzom a nadrágom, aztán arrébb rugdosom ezt a szerencsétlent, majd komótosan az ajtóhoz ballagok. A kilincs felé nyúlok majd mielőtt kinyittam volna, valaki kibaszta az ajtót, én pedig ügyesen le is fejeltem. Az a valaki az én drágalátos barátom, Taehyung volt. Ha nem ő lett volna, valószínűleg már a döghús mellet rodhadozna. Taen kívül nem igazán voltak barátaim, de nem is bánom. Már kiskorom óta melletem van, és keseríti meg az életem. Úgy néz ki jelen pillanatban, mint egy ázott kutya, a szaga is kb olyan. Mielőtt kinyitottam volna szám, és jól lecseztem volna. Izgatottan megszólalt miközben hadonászott kezével.
- Nem fogod el hinni mit találtam...

Na itt is lennék a prológusssal 🙃. Remélem eddig elnyerte tetszéseteket. Ha tetszik voteoljatok, ha pedig valami hibát észleltek jelezzétek 😊💞.